Teljesen mindegy hol élünk a világban, gondolataink mindenhol velünk vannak. Merenghetünk a múlton, aggódhatunk a jövőn, álmodozhatunk nehezen elérhető dolgokért. Gondolataink sokszor olyan mértékben befolyásolnak bennünket, hogy akadályokká válnak, és megfosztanak bennünket a jelenben léttől. Ahhoz, hogy mentálisan jól legyünk, rakjunk rendet a fejünkben. Segíthet a lagom-gondolkodás.

Amikor először fogalmaztuk meg olvasóinknak, hogy mit is jelent a lagom kifejezés, akkor elhangzott az a megfogalmazás is: hogy a lagom a mindennapok ünnepe. Ami elsőre nagyon csodálatosan hangzik, de nem sokat árul el arról, hogyan is kellene alkalmazni, és az valójában mit is jelenthet.

Kiindulásként vegyük azt, hogy a svéd desingn-ról, lakberendezésről és divatról tudjuk, hogy világos, rendezett, tiszta. És ettől szép. Kényelmes. Praktikus. Miként? Mert a svéd design arra törekszik, hogy minimálisra szorítsa a zűrzavart a környezetben. Csak a praktikum és a szépség maradjon.

A mentális zűrzavar minimalizálása

A mentális zűrzavart a fejünkben számtalan érzés okozhatja. Megbánás, harag, frusztráció, tehetetlenség – ezek mind olyan érzelmek, amik helyet foglalnak a fejünkben, és a saját életünk alakulásának az útjába állnak. Rendetlenséget okoznak odabent.

Ezt a mentális zűrzavart jó lenne kiiktatni, hogy ne akadályozzanak a cselekedeteinkben. Valahogy úgy rendet tenni a fejünkben, ahogyan az otthonunkban is szoktunk.

Csakhogy ahogyan nem tudunk egy csettintésre rendet varázsolni az otthonunkban, ráadásul nem tartósan, mert mindig akad mit újra és újra csinálni (mosogatni, mosni, felsöpörni, szanálni a nem használt holmikat) úgy az sem várható el, hogy egy pillanatra meg tudjunk szabadulni a felesleges gondolatainktól is a fejünkben. Vagyis dolgoznunk kell a saját gondolatainkkal és érzelmeinkkel is.

A folyamat ugyanaz, mint az otthonunk takarításánál: el kell dönteni, mire van szükségünk, és mire nem, aztán ki kell dolgozni egy stratégiát, hogy megszabaduljunk a szükségtelen dolgoktól.

Ez elsőre nehezebb lehet, mint egy egyszerű rendrakás, mert ez a legtöbbször azt jelenti, hogy mélyebbre kell merülnünk magunkban és az érzelmeinkben, míg addig valaha tettük. De nem lehetetlen.

Vegyük sorra: Mely kapcsolatok merítenek ki bennünket? Mik azok, amik visszatartanak bennünket érzelmileg attól, hogy jelen tudjunk lenni abban, amit csinálunk? Van olyan napi feladat, ami visszatérően szorongást vagy más negatív érzetet kelt bennünk? Milyen negatív érzéseket tartogatunk, és honnan erednek ezek?

Tegyük fel ezeket és hasonló kérdéseket magunknak, egyedül, barátok vagy mentál higiénés szakemberek segítségével, hogy elemezni és felszámolni tudjuk a negatív érzeteinket. Így minimalizálható a mentális zűrzavar.

Lagom a mindennapok ünnepe – a fejünkben

Nem csoda hogy manapság nehezen tudunk a jelenben élni, hiszen tele van a fejünk mindenfélével. A világ sem segít nekünk, rengeteg az információ, az esemény. A lehetőségek tárháza kifogyhatatlan, könnyen érezhetjük úgy, folyton jelen kell lennünk mindenhol, mindig csinálnunk kell valamit, különben lemaradunk valamiről. Állandóan készenlétben állunk valamire, miközben nem vagyunk képesek a jelenben élni.

A lagom arra hív bennünket, hogy építsünk be minél több olyan tevékenységet, apró szokást a mindennapi rutinunkba, amik nem engednek elkalandozni, feleslegesen aggódni vagy álmodozni, hanem a jelenben tartanak bennünket.

Mert míg ezekre a rutinokra figyelünk lehetőségünk adódik arra, hogy megelégedjünk a most helyzetével, ahelyett, hogy valami olyanban reménykednénk, ami csak a jövőben jön el. Vagy rosszabb esetben, sosem érkezik el az életünkbe.

Csak lassan és egyszerűen

Vannak olyan általános tevékenységek, amiket tényleg könnyű a mindennapokba belehelyeznünk, és pihentetik az elménket. Nem kell nagy dolgokra gondolni. Elég ha a lagom filozófiája lebeg a szemünk előtt. Csak lassan és egyszerűen, nem kell semmi túlzás. De azt rendszeresen.

Ilyen rutin lehet az is, ha a munka után elmegyünk egyet sétálni egy közeli parkba vagy erdőbe. Ezt évszaktól függetlenül megtehetjük, a nyári kánikulában éppen úgy lehet sétálni, mint a téli sötétben, csak megfelelően kell felöltözünk, a forróságban meg elég folyadékot fogyasztanunk.

Vagy tarthatunk fika-azaz kávészünetet a munkánkban rendszeresen, amikor nem nyomkodjuk a mobilt sem, beszélgetünk a kollegákkal vagy csak nézünk ki a fejünkből egy finom kávé mellett. Ahogyan kikapcsolhat bennünket a kétkezi vagy az alkotói munka is egy-egy hétköznap délután vagy a hétvégén. Elkezdhetünk valami újat tanulni, például rajzolni. Próbálkozhatunk elsőre egy egyszerű virággal és folytathatjuk a sort egy madárral vagy más állattal. Naponta fél óra rajzolás már kikapcsolja a zűrzavart a fejünkre, míg az alkotásra figyelünk. Nem baj, ha bénák vagyunk, sőt. Minél inkább koncentrálunk arra, hogy ügyesebbek legyünk annál jobban feltöltődünk. De akár megtanulhatunk egy új kártyajátékot is a barátokkal. Vagy csinálhatunk valami olyat is, amiben elég jók vagyunk.

Esténként pedig gyújthatunk gyertyát a családdal töltött vacsorák során, amikor már egyébként is igyekszünk lecsendesedni. Beszélgessünk, legyünk együtt. Ilyenkor, még a mobilt is tartsuk távol magunktól.

Szakítsunk időt az egyedüllétre

Korunk egyik átka, hogy keveset vagyunk egyedül, valaki mindig szól hozzánk, ha más nem, akkor a social media vonja el a figyelmünket magunkról. Csökkentsük le, vagy ha tehetjük akkor vegyük ki a napi rutinunkból a televíziót, a streeminget, a chatalést és közösségi médiát. Bár mindegyiknek megvan a maga haszna és szerepe, ha túl sok van belőle, azzal végtére is magunknak ártunk. Az elménknek szüksége van az elektromos készülékektől mentes időkre, legfőképpen alvás előtt 1-2 órával. Amikor jobb inkább kerülni mindezt, töltsünk időt a családdal, olvassunk, hallgassunk zenét vagy legyünk egyedül.

Mert míg egyedül vagyunk, addig csak magunkra fókuszálunk. Időnként mindannyiunk szükségünk van saját időre. Az egyedüllét teret ad a gondoskodásra, az elmélkedésre, a lazításra, a külső ingerek minimalizálására. Nem kell ehhez a vadonba menni és sátrat verni, helyette elég csak egy kis időre -félóra-órára egyedül lenni. Ami alatt ne is maradjunk semmilyen közösségben sem, még egy chat vagy email megválaszolásának az erejére se.

Lehetőség szerint visszatérően töltsünk időt önmagunkkal. Figyeljünk önmagunkra, a saját érzelmeinkre és gondolatainkra. Beszéljük meg magunkkal a dolgainkat, hogy csökkenjen a mentális zűrzavar a fejünkben, lelkünkben.

Egyedül lehetünk akkor is, amikor mosogatunk, vasalunk, elvisszük a szelektívbe a műanyagokat vagy amikor átfestünk egy bútort, sütünk egy süteményt, vagy megszereljük a kilazult kilincset.

Forrás: Anna Brones: Lagom. A Boldogság svéd titka Bookline Könyvek 2016