Svédország piros-vörös házait azok is ismerik, akik sosem jártak az északi vidéken. Az egyszerre mesés és vidám hangulatú vörös színű házak szinte kiugranak a képeslapokról. A tradicionális svédvörös festék tartósságának titka Falun település rézbányájához köthető. A vörös házakba belépni, benne mozogni, élni valóban különleges érzés.
Falun városa közép Svédországban, Dalarna megyében található. A település egyben a megye „fővárosa“ is több, mint 37 ezer lakossal. Nevét a települést kettészelő Faluån folyóról kapta.
Régi városról van szó, Falunnak már a 13. századból vannak írásos emlékei. Az 1992-ig működő helyi bányavállalatnak is őrzik a 14. századi alapító okiratát.
A későbbiekben Falun lett Svédország meghatározó iparvidéke. Fénykorát a 17. században élte, amikor Európa réztermelésének kétharmada innen származott.
Európa legjobb mérnökei dolgoztak ott. A bányában végzett munka veszélyes volt, de mégis vonzó, mert a bányászoknak elfogadható bért és szabályozott munkaidőt kínáltak, ami egyedülálló volt akkoriban.
A Faluni bánya egyébként Svédország egyik legrégebbi bányája. Az itt kibányászott ércből rezet, aranyat és ezüstöt termeltek. A bányakörzetben található vörös festéküzem még mindig élő iparág. Több mint 250 éve itt gyártják az összes termék közül talán a legsvédebbet: a Falu Rödfärg-et. A festék a rézbányászatból fennmaradó melléktermékekből készül. A gyár épületei is svédvörösre vannak festve.
Vörös tégla után áhítozva
Kétségtelen, hogy a mai Svédországra úgy gondolunk, hogy ott bizony nagyon jó körülmények között élnek az emberek. Ami így is van. Bár ahogy mondani szokás, sehol sincs kolbászból a kerítés. Sőt volt idő, amikor Svédország kimondottan szegény vidéknek minősült. A Lagom mértékletességének elve nem véletlenül lett a svédek életének iránymutatója.
A szegénység még a legfelső körökben is megmutatkozott, persze nem úgy, hogy éheztek volna a főurak. Sokkal inkább abban jelentkezett a nélkülözés, hogy messze nem folytathattak olyan rongyrázást, mint az európai uralkodók a kontinensen. Az északi nemesség az európai vörös téglaépületei után áhítoztak, de Svédországban nem volt elérhető a tégla, a fa annál inkább, amit valahogy vörösre kellett festeni.
A festéket legelőször állítólag a Stockholmi Királyi Palota tetőhéjazatának a festésére használták, a lényegesen drágább rézlemezt próbálták így utánozni. Később az európai vöröstéglás házak megjelenését utánozták a svéd faházak vörösre festésével. Ekkor még csak a gazdagabbak használták a vörös pigmenttel színezett iszapfestéket, a lakosság nagyobb része festetlen házakban lakott. Előfordult az is, hogy a király érkezésekor egy-egy településen a házaknak csak a homlokzatát színezték, azt az oldalát, amit az uralkodó és vendégei láthattak.
Később a svédek rájöttek arra is, hogyan lehet a rézbányászat tetszetős színű melléktermékéből egyszerűen és olcsóbban (búzaliszt, rozsliszt és lenolaj hozzákeverésével) iszapfestéket készíteni.
A svédvörös festék mai értelemben vett használata lényegesen rövidebb időre nyúlik vissza. A vörös iszapfesték csupán a 19. században terjedt el széles körben, akkor kezdett el a svéd illetve a többi skandináv ország vörössé válni. Ez volt akkoriban a legolcsóbb festék.
A módosabbak házaikat a drágább sárga okkerrel színezett festékkel festették sárgára. Ez a különbség idővel eltűnt, és a elindult hódító útjára a vörös szín, természetesen mindenki vörös házat akart. A nemzeti romantika végigsöpört az országon, és a festék mostanra kezdett eljutni az egyszerű emberekhez. A svédek már nem csak az otthonaikat, hanem a melléképületeiket, a gazdasági épületeiket is svédvörösre festették.
Réz, festék és kolbász Falun városából
Természetesen, a bányának is megvan a helyi eredetmítosza: A Dalarna erdeiben legelő Kåre kecske egyik este vörös szarvakkal tért haza. A gazdája kíváncsi lett mi színezhette össze a kecskéjét, ezért másnap követte őt. Kåre olyan helyen legelészett, ahol vörös volt a föld. Ez volt a Falu-bánya kezdete.
Később, már a 17. században figyeltek fel arra a bányászok, hogy az érc kinyerése után visszamaradó vöröses talajt átmosva, átszitálva, kiégetve majd porrá zúzva rendkívül szép porfestéket nyerhetnek. A faluni vörös, svédül Falu Rödfärg azóta igazi fogalommá vált. Meghatározó a tradicionális svéd építészetben és a skandináv táj megjelenésében.
A faluni ércen és festéken kívül a korv, azaz a kolbász is viseli Falun nevét. Aminek története szintén a 16. és 17. századi nyúlik vissza, amikor a bányában az ökörbőrt kötélnek használták, a vágás után megmaradt hús egy részét pedig sózták, füstölték és kolbászt készítettek belőle.
Konzerválódott bányász története
A hely egyik különösen szomorú és meglepő története a munka közben életét vesztő fiatal bányászról. Fet-Mats Israelsson az esküvője előtti napon tűnt el, holttestét érintetlenül találtak meg 42 évvel később. Egykori menyasszonya azonosított a mumifikálódott holttestet. A bányász a rézszulfidnak köszönhetően teljesen konzerválódott, úgy nézett ki, mint eltűnése napján.
A halott mindkét lábát elvesztette a vízzel telt vájatban, de sem a ruháján, sem a kézfején, sem az arcán nem fogott az idő, ami azt a látszatot keltette, mintha nemrég halt volna meg. Amikor a testet a talajszintre emelték, száradni kezdett és a korabeli leírás szerint kemény, lett mint a fa. Mások szerint a test inkább kővé változott, így a megkövült bányász jelzőt kapta. Fet-Mats Israelsson holttestét 30 évig állították ki, mindaddig míg a rézszulfát elpárolgásával a test bomlani nem kezdett, akkor eltemették 1749. december 21-én a Stora Kopparberg templomban. Később a templom felújítása során, az 1860-as évek elején a padlóban találták meg újra, és állították újra ki egy vitrinben, míg végül 1930-ban végső sírhelyére temették el nyugodni a templomkert temetőjében.
A bánya környéke igazi látványosság a turistáknak. A 67 méter hosszú vájatban egész évben tartanak tárlatvezetést, ami alatt nem csak Fet-Mats Israelsson történetét ismerheti meg az érdeklődő, hanem a korabeli bányászok életébe is betekintést nyerhet. Érdekesség, hogy a külső hőmérséklettől függetlenül a bányában egész évben nagyjából 5 Celsius fok körüli a hőmérséklet. Évente mintegy 250 000 ember turista látogatja a bánya területét, és mintegy 50 000-en mennek le a bányába.
Falun központjában, közvetlenül a Faluån folyó mellett található a Dalarna Múzeum, ahol állandó kiállítás látható a város múltjáról, a bányáról, folyamatos kézműves workshopok érhetők el, van kávézó, és étterem is, amelett, hogy itt található a világ legnagyobb dala lovak gyűjteménye. Falun bányája ma már az UNESCO világörökség részét képezi.
Fet-Mats Israelsson a megkövült bányász 
A rézbánya legendája szerint Kåre szarvára ragadt a vörös föld
A svédvörös házak élménye
Az elmúlt harminc évben, mióta van szerencsém újra és újra Svédországban tartózkodni, már nem egy alkalommal léphettem be és vendégeskedhettem olyan házban, ami faluni vörösre volt festve. Sőt azt is kipróbálhattuk a kisfiammal, hogy milyen élmény svédvörösre festeni egy faházat, vagy milyen érzés egy svédvörös zuhanyzókabinban mosakodni. Fordultam meg okkersárgára és kékre festett házban is.
A gyönyörű élénk vörös pigmenteket és a belőlük készült festéket a világ más tájain egyszerűen svédvörösnek nevezik. Amikor a rezet kinyerik az ércből, akkor egy vöröses-lilás színű meddő (caput mortuum) marad vissza, mely színét a vas-oxid pigmenteknek köszönheti, mely a svédvörös festékek alapja. Amit ma már többféle eljárással több helyen gyártanak, és természetesen nem minden svédvörösre hallgató festék tartalmazza az eredeti faluni rézvörös pigmentet.
A faluni festék hosszú ideig védi meg a zord skandináv idõjárás viszontagságaitól a fából épült házakat.
A svédvörös telt, meleg színének szépsége különösen esti fényben szép. A svédvörössel kezelt fa színmélysége nem állandó, az időjárástól függ: szárazabb napokon világosabb, nedves, nyirkos napokon mélyebb, sötétebb, bordóvá, szinte barnává mélyül. A festékünk él, mondják ezért a svédek.
A svédvörös a minőségét évszázadok óta bizonyítja. Ahogyan a képen is látható a svédvörös ideális kültéri fa homlokzatok kezelésére. A bevonat kezeletlen, nyers fűrészelt felületeken a legtartósabb.
A faluni svédvörös festék nem pusztán a megjelenése, hanem minősége miatt vált meghatározóvá, és az évtizezedek folytán tradicionálissá a svéd építészetben és a skandináv táj megjelenésében.
