Az északi népek pofonegyszerű receptje a friluftsliv, arra van, hogy jól legyünk a mindennapokban. Ehhez pedig nem kell mást tennünk, mindösszesen csak annyit, hogy menjünk ki a szabadba. Ősszel is. Például csak üldögéljünk egy padon és figyeljünk. El is mondjuk miért.
Az északiak minden pillanatot megragadnak arra, hogy kint legyenek a szabadban. Különösen a jó időben. Márpedig az ősz eleje még jónak számít. Amikor még nem fordul zordra az időjárás, és még este megy le a nap, nem délután. Amikor még lehet rövid nadrágban, szoknyában lenni, és még nem kell kabát, legfeljebb csak egy vékonyabb darab, avagy elég egy kardigán. Mert Svédországban pillanatok előtt az ősz már kabátot kíván.
Nyugalom minden nap
A frilutsliv, a természetben töltött idő, lenyugtatja az aggódó elmét és megtanít vigaszt találni. A mértékletességre törekvő lagom életfilozófia ellenére a svédeket is éri kellemetlenség, bánat, veszteség, stressz. Legfeljebb a feldolgozási stratégiájuk más. Hozzánk magyarokhoz képest jóval befelé irányulóbb. Nem szívesen adják ki másnak gondjaikat, bánatukat, nem terhelnek mást a nehézségeikkel, inkább megtartják maguknak, és igyekeznek azokat maguk, illetve szűk környezetben megoldani.
Amihez az egyik legjobb megoldásuk az, ha kimennek a szabadba lecsendesedni, feltöltődni, más perspektívából tekinteni a problémára, és a jelenben lenni. Ehhez olykor tényleg elég egy bő negyed óra is például egy padon ülve.
Mi is alkalmazhatjuk: Csak üldögéljünk egy padon, értékeljük a teret és a csendet, amit a kikapcsolás nyújt. Lássuk meg, hogyan tudunk elszakadni a hektikus élettől, lássunk mindent egészben, értékeljük a részleteket és érezzük az igazi nyugalmat.
Csak üldögéljünk egy padon
A friluftsliv, vagyis a szabadban töltött idő része lehet a mindennapjainkban úgyis, hogy kimegyünk a szabadba és jó időben csak üldögélünk egy padon. És elvégzünk egy stresszcsökkentő gyakorlatot:
Ehhez választunk egy csendes helyen álló padot. Nem kell a helyszínnek tökéletesnek lenni. Nem kell ezért hegytetőre kapaszkodni, tópartra sétálni sem, elég lehet egy pad egy parkban vagy a hátsó kertben, egy ház belső udvarán.
Csak üldögéljünk és igyekezzünk bekapcsolódni a környezetbe. Nézzünk körül alaposan, és igyekezzünk megfigyelni mindent amit látunk. A körülöttünk levő növényeket, a fák ágait, a bokrok leveleit, a virágok szirmait, a sétáló galambokat, az elhaladó járókelőket, az égen futó felhőket, vagy a bogarakat.
Ha alaposan körbenéztünk akkor szűkítsük le a figyelmünket egy kisebb dologra. Valami olyanra, ami különösen megtetszik nekünk. A pad, amin ülünk, erezetére, egy virágsziromra, egy kavicsra. Merengjünk el rajt, fedezzük fel alaposan, részletekbe menően az alakját, a színét, a textúráját. Aztán, ha ezzel végeztünk vegyünk egy mély levegőt és próbáljuk meg megbecsülni, hogy létezünk, és hogy milyen jó a szabadban lennünk.
Ez az éber jelenlét a padon ücsörögve segít a stressz kezelésében, a fókuszváltásban és abban, hogy a pillanatban tudjunk lenni. Legyünk jók önmagunkhoz, gyakoroljuk.
Fotó: Getty Images és www.helsingborg.se
