A jávorszarvas nem csak első számú vadként, de nemzeti szimbólumként is nagyon fontos a svédeknek. Ám tudják, a fenséges állatot mégis csak biztonságosabb messziről megfigyelniük. A mikulás is inkább a rénszarvasokkal dolgozik együtt.
Bár bőven messze vagyunk a karácsonytól, már-már a tavasz felé fordulhatunk, a szarvasok mégis mindig aktuális témának számítanak Svédországban, egy svédnek pont annyira, mint egy odalátogató turistának.
A szarvasok ott vannak mindenhol: az erdőkben, az autópályák mentén, a bögréken, a pólókon és plüssként a gyerekszobában is. De bármilyen jóindulatúnak tűnnek, nagyon veszélyesek lehetnek. A kisebb testű, háziasítható rénszarvasok éppúgy, mint a meglehetősen nagyra növő vadonélő jávorszarvasok, ha az erdőből az autópályára lépnek. Évente körülbelül 6000 közúti balesetet okoznak a kiszámíthatatlan megjelenésükkel.
Egy veszélyt érző jávorszarvas pedig , akár annyira felbőszülhet, hogy nekimegy, és felborítja a parkoló autót, vagy ráugrik és földre teríti az embert. Nem szépítünk: akár halálra is taposhatja. Elfutni is nehéz előle, nem is ajánlatos: A jávorszarvas nagy távolságokat 30 km/h-val, rövidebb távokat 60 km/h-val tud ügetni.
Svédországban mintegy 300-350 ezer jávorszarvas él szerte az országban, kivéve Gotlandot. Az éves jávorszarvas vadászat idején mintegy körülbelül 100 000 jávorszarvast ölnek meg. Körülbelül ennyien születnek a következő tavasszal, ami egyenletes szinten tartja a számukat. A szarvashúst számtalan módon dolgozzák fel. Leszárítják, vagy darálva kolbásznak töltik, készülhet szalámi is belőle, a friss húsból levest, ragut, vagy sült húst készítenek, amit piros áfonya szósszal és tejszínes raguval tálalják az egészben főtt burgonya mellé.
Nem szarv, agancs
A szarvasoknak, a nevük ellenére, agancsuk van, nem szarvuk. Ez a biológiai szempontból fontos tévedés azért terjedt csupán el, mert hosszú évszázadokon át, csak a szarv szót ismertük, mivel nem tettünk különbséget szarv és agancs között. Az agancs kifejezésünket a nyelvújításnak köszönhetjük.
A szarv alapját a koponyával összenőtt szarvcsap képezi. A szarvcsapot körül öleli a szaruhüvely, ami ugyanabból az anyagból épül fel, mint az emberi köröm vagy haj. A szarv folyamatos növekedésben van.
Az agancs az úgynevezett rózsatőből nő ki. A fejlődő agancsot vérerekben gazdag bőr, úgynevezett háncs borítja. A szarvasbőgés kezdete előtt a háncs alatt az agancs megcsontosodik, majd a szarvas ledörzsöli róla a háncsot. A párzási időszak után az agancs és a rózsatő között puha, porcos szövet képződik, ami elősegíti az agancs leválását.
A vadászok gyakran úgy követik a szarvasok mozgását, hogy megfigyelik „dörzsölő helyeiket”, mert a bikák úgy jelölik meg területük határait, hogy a fákhoz dörzsölik a szagmirigyeiket.
A párzási időszakban a bikák agancsukat egymásnak feszítve küzdenek meg: ebben a táncban a kihívó először körüljárja ellenfelét, aztán meggörbíti lábait, lehajtja fejét és támad.
A rénszarvas különlegessége, hogy mind a hím, mind a nőivarú példányok agancsot viselnek,míg a többi fajnál csak hímek büszkélkedhetnek fejdísszel. Kivétel még a víziőz, amelyiknél a bika sem hord agancsot.
A rénszarvas az, akivel a mikulás együtt dolgozik
A rénszarvas nem csak alacsonyabb és könnyebb a jávorszarvasnál, hanem szociálisan is érzékenyebb: csodákban él és háziasítható. A Számik haszonállatként is tartják őket.
A rénszarvasok többnyire Európa északi részein és Észak-Amerikában élnek. Előbbi helyen tarándszarvasként, illetve iramszarvasként is ismerik, míg utóbbiban a karibu szarvas az elterjedt megnevezése.
Méretük változatos lehet, vannak köztük egészen kis méretű példányok is: testhosszuk 120–220 cm, marmagasságuk 87–140 cm, testtömegük pedig 60–318 kg között változhat.
Patái különösen szélesek, laposak, így kevésbé süllyednek el a hóban és a mocsárban, könnyebben mozognak a sarkvidék élőhelyein. Kedvenc eledele a róla elnevezett rénszarvas zuzmó.
Jávorszarvas a svéd erdők királya
A svéd erdők királya, a legnagyobb ma élő szarvasféle. Az északi elterjedésű szarvas nem szereti a társaságot, magányosan él, nem verődik csapatokra. Ez a nőstényekre is érvényes, egyedül vezetik utódukat, amíg az önállóvá nem válik. Napközben aktívak és nagy távolságokat tesznek meg naponta. A jávorszarvas általában rugalmas és lassan mozog, de veszélyben nagyon gyorsan mozoghat, és agressziót is mutathat.
A jávorszarvas testhossza átlagosan 240-310 centiméter közötti, testsúlya 200-490 kilogramm nőstényeknél, és 380–700 kg a hímeknél, marmagasságuk pedig 1,4-2,1 méter között alakul.
A hímek agancsa a tövétől pár centire ellaposodik és hatalmas lapátot formál, a fejdísz szélessége akár a 2 métert is elérheti.
Nagy, lapos patája segítik a mozgását a havon és a mocsaras élőhelyeken. A lomblevelek és rügyek mellett szívesen fogyaszt vízinövényeket is, amiért akár a víz alá is lemerül.
A jávorszarvasok között ritkaság számba megy a fehérség, ami nem albinizmus, hanem a genetikai változatosság egyik formája. A fehér jávorszarvasnak barna szeme van, és barna társaik egyenlő félként fogadják el őket. Svédországban a legtöbb fehér jávorszarvas Svédország nyugati részén található, például Värmland és Bohuslän tartományokban, nagyjából 30-60 fehér jávorszarvast számlálnak.
A nagy európai jávorszarvas populációk ma főleg Finnországban, Norvégiában , Svédországban és a balti államokban találhatók . A jávorszarvas Oroszország európai részén is elterjedt, emellett Lengyelországban, Fehéroroszországban és Csehországban is vannak kisebb populációk. Európán kívül: Ázsiában, Észak-Amerikában és Új-Zélandon élnek még.
Fotók: Anders Tedeholm/imagebank.sweden.se
