Lassabban élni, időt szakítani magunkra, megtanulni a pillanatban élni – ez mind nagyon jól hangzik, de mi van akkor, ha kivitelezhetetlennek tartjuk? Megerőltető a munkánk, kusza a magánéletünk, sokféle felelősség nyomja a vállunkat? A lagom megfontolt tempója a segítségünkre lehet.

A lassítás sok ember számára kivitelezhetetlen folyamatnak tűnik, mert nehezen tudnak időt, energiát és mentális teret teremteni rá, annak ellenére, hogy tudják lassítani szükséges lenne. Az is előfordulhat, hogy idejük sincs lassítani, vagy amikor az idejük engedné, akkor fejben nincsenek jelen, lelkileg nem megy számukra a lassulás, pörögnek tovább vagy „szenvednek” a lassítástól. Akár lelkiismeret-furdalást is érezhetnek, ha engednek a gyeplőből, vagy haragudnak önmagukra, mert képtelenek lazítani. Megtanulni lassabban élni nem lehetetlenség, a lagom is segítségünkre lehet.

Hívjuk elő a gyermeki énünket

Mindannyiunk életében vannak olyan dolgok, amelyeket szeretünk csinálni, ami mellett elrepül az idő. És nem csak az idő telik gyorsan, hanem közben feltöltődünk energiával és boldogsággal. Egy pillanatig sem érezve időpocsékolásnak a dolgot. Azonban, ahogy az élet egyre több kötelezettséget ró ránk, ezek a boldogságot keltő programok a háttérbe szorulnak, nem jut idő az eltöltésükre, és szép lassan a feledés homályába merülnek.

Ezeket a dolgokat gyakran a gyerekkorunkból hozzuk. Vagy azért, mert gyerekként, fiatal felnőttként már kipróbáltuk, szerettük, akár a mindennapjaink része volt, vagy azért, mert gyermekként vágytunk rá, hogy felnőttként lesz rá lehetőségünk. Ez lehet egy olyan tevékenység, mint az olvasás, a fafaragás, a szalvétagyűjtés, a reggeli kocogás, a búvárkodás vagy a süteménysütés. Bári, tényleg bármi, ami örömet szerezne nekünk.

Gondoljuk át, mi az, amit szerettünk volna korábban, vagy gondoljunk olyan dolgokra, amikről úgy érezzük jó érzéssel töltenének el, és szeretnénk, hogy legyen abból részünk. Ilyen dolgokat kell elővennünk, és elkezdenünk újra csinálni. Hogy segítsenek átlényegülni a mindennapokból és lelassítani az általános tempónkat. Akkor is, ha amúgy ez a foglalatosság gyors, mert például motorozni vagy görkorizni szeretnénk.

Vegyük fel a ritmust

A természet ősszel lelassul, télen pihen, tavasszal felélénkül, nyáron pedig megnöveli energiáját. Érdemes a saját életünk tempóját a természethez igazítani. Most még tél van, hagyjuk magunkat lelassulni, meg-megállni, pihenni.

A mindennapjainkban is alkalmazhatjuk a váltakozást függően a saját ritmusunktól, ha estére villanyozódunk fel, akkor tegyük a fontos megbeszéléseinket délutánra, az edzéseinket estére, de ha reggel vagyunk aktívabbak, akkor annak megfelelően osszuk be az időnket. Jelöljük előre a naptárba a pihenési időszakot ahhoz, hogy tényleg jusson lehetőségünk arra is, amikor lassulni szeretnénk. Amikor azzal tudunk foglalkozni, ami lelassít és feltölt bennünket.

Figyeljünk az időbeosztásra is. Ha fél óránként tartunk egy ötperces szünetet, akkor egy háromórás munka könnyen öt órára nyúlhat. Ez azért van, mert a lendület elakad, majd újra kell indítania, így öt perc nem marad öt perc lesz, hanem jóval több. Kivétel akkor van, ha ez az öt perc valamilyen dinamikus mozgás volt, néhány tornagyakorlat, egy tempós séta vagy lépcsőzés.

Vagy tartsunk három óránként egy húszperces szünetet. Akár a svédek a fika, vagyis a kávészünet időt.

Amikor a lassításnak van ideje: lagom tempó

Mindannyiunknak 24 órából áll egy napja. Amiből nagyjából csak négy órányi igazán produktív idő jut. Egyikünknek ez az időszak az ébredéssel kezdődik, míg másnak órákkal később a nap folyamán, míg megint másnak délután vagy késő este magas az energiaszintje.

Ebben az időszakban, ebben a nagyjából négy órában vagyunk képesek a maximális teljesítésre, a nap többi részében már nem. Utána pedig eljön az a pont, amikor nem vagyunk képesek a legjobban teljesíteni, amikor be kell érnünk az elég jó vagy pont jó, azaz a lagom minőségű teljesítéssel. Természetesen fontos, hogy az élet bizonyos területein a kiválóságra törekedjünk. Ha azonban a perfekcionizmus az életünk minden területére kiterjed, az azt jelenti, hogy nagy akadály áll előttünk. Hiszen egész nap nem vagyunk, nem lehetünk képesek magas szinten teljesíteni. Kellenek olyan területek az életünkben, amikben elég a lagomnyi teljesítmény.

Ha folyamatosan túlhajszoljuk magunkat, akkor az energiánkat és a testi-lelki egészségünket is kockáztatjuk. Vagyis meg kell tanulnunk lagom tempóra váltani. Megtanulni az életünk legtöbb területén racionalizálni az elvárásainkat magunkkal szemben és csak azokban a dolgokban kereshetünk kiválóságot, amelyek tényleg nagyon számítanak önmagunknak.

Ehhez legyünk realisták, gondoljuk át, hogy az életünk mely területén szeretnénk a kiválóságra törekedni, és mik azok a területek, amikben elég „elég jónak” lenni. Ha tudatosítjuk magunkban ezeket a területeket, akkor több teret engedhetünk meg magunknak a lassulás időszakaira. És könnyebben is tudunk kevésbé intenzív módon cselekedni.

Lassabban élni

Néhányunk számára előnyösebb lehet a mindennapi életben megvalósítani azt a szokást, hogy lassabban, kis adagokban éljünk. A lassabban élni itt egy konkrét reset gombot jelent, amit akkor alkalmazunk, amikor úgy érezzük, hogy hosszan tartó összpontosítás után elfogyott az energiánk.

Ez az alaphelyzetbe állítás lényegében időt szakít az időmegtakarításra. Ez azt jelentheti, hogy 10 perces szüneteket tartunk direkt a feladatok között, ami közben mély légzési gyakorlatokat végzünk, vagy felállunk az asztaltól, hogy megigyunk egy csésze teát vagy kávét. Vagyis fikaszünetet tartunk. Hogy szó szerint megmutassuk az agyunknak és a testünknek, hogy most váltunk a feladatok között.

Ily módon megtisztítjuk az elménket az utolsó feladatfázis maradványaitól, hogy tovább léphessen egy tisztább oldallal. Ezek a napi alaphelyzetbe állítások megkönnyíthetik a helyzetünket, ha elkezdjük tudatosan beépíteni a lassabb életvitelt az életünkbe.

Fotó: Garon Piceli