Hagyd el időben a munkahelyedet! – felszólítást nem viccnek szánjuk. Még csak nem is arra, hogy bajba sodorjunk. Sokkal inkább arra ösztönözzünk, hogy végezd úgy a munkádat, hogy ne kelljen túlóráznod, és a munkaidő után a szabadidőre, a feltöltődésedre koncentrálhass. Egy lagomnyi időre.

A svédek úgy tartják, ha jól csináljuk a munkánkat, akkor pont lagomnyi időt töltünk munkavégzéssel. Mennyi az a lagomnyi? Annyi, amennyi pont elég arra, hogy normális tempóban elvégezzük azt. Ha nem végzünk időben, akkor vagy valamit rosszul csináltunk, vagy nem a munkával foglalkoztunk, hanem valami mással. 

Ha viszont jól haladunk, akkor a hagyományos munkaidőbe a délelőtti és a délutáni tizenöt perces kávészünetre, a fika-ra is volt időnk.

Az élet és a munka egyensúlya

A Svédországban született, és ma Dublinban élő Linnea Dunne fogalmazza meg a Lagom című könyvében a feltöltődés kapcsán, hogy a paraszimpatikus idegrendszer a szervezetünknek azon része, amely segít megnyugodni, pihenni és feltöltődni, miután a szimpatikus idegrendszerünk felzaklatott bennünket. 

A szimpatikus idegrendszer feladata a rövid távú gondolkodás, a fenyegetésekre való érzékeny reagálás és az intenzív ösztönök. Vagyis csupa olyan, ami a munkában is hasznos a számunkra. Ami nyilvánvalóan produktív és hatékony, ha azonban megszakítás nélkül a Küzdj vagy menekülj üzemmódban tart bennünket, éles reakciókat és kimerültséget okoz bennünk. 

Ahogyan az atléta is feltöltődik a sprintjei után, úgy nekünk is szükségünk van a paraszimpatikus idegrendszerünkre, és a leállási, pihenési időben – teljesen a focizással, a makramézással, színezéssel, kerékpározással vagy a táncolással tölteni az időt – tulajdonképpen bármilyen hobbitevékenységgel, amivel visszatöltődünk.

A megfelelő mennyiségű munka után, a megfelelő mennyiségű feltöltődés pedig maga a lagom, ami lelassít, ellazít, kikapcsol az adott pillanatban, aminek a jótékony hatását utána hosszan élvezhetjük. 

Lagomnyi feltöltődés

A svédek, ahogyan a munkát, úgy a szabadidőt is komolyan veszik. Éppen ezért nem szívesen tékozolják el azt, és nem is viszik túlzásba. Tudják jól, hogy lógni sem lehet örökké. Ezért van az, hogy a fika sem tolódik ki harminc vagy negyvenöt percre. Tényleg csak egy negyed órára állnak meg kávézni, sütizni. Olyan mintha mi nem hagynánk ki a tízórai és az uzsonna időt a munkahelyen sem.

Ha lehetséges, akkor pedig a munka utáni szabadidőt a kinti környezetben töltik el. Szabadtéri edzéssel, sétálással, kerékpározással, kocogással, úszással. De, ha az időjárás nem engedi, akkor is mindenképpen hasznosan töltik el bent a szabadidejüket. Ez pedig lehet egyéni vagy családi közös program is.

Az idő kreatív felhasználása

A lagom szempontjából a fenntartható boldogság éppannyira szól a problémák gyakorlatias, megoldás-orientált szemléletéről, mint a hétköznapok nyugodt, derűs pillanatainak az élvezetéről. 

Amihez nyugodt szívvel hozzátartozhat az is, ha félretesszük a mobilunkat, hogy véletlenül se növeljük a social media előtt töltött képernyőidőnket. Gyorsan és lendületesen végezzük el a bevásárlást, a hivatalos teendőket, a háztartási munkát, hogy legyen fél-egy-másfél óra hasznos énidőnk is. 

Nyelvtanulásra, sportolásra, zongorázásra, fahéjas zsemle sütésére, barkácsolásra, magazinolvasásra vagy bármire, ami feltölt önmagunkat. Mindezt persze tetszőleges sorrendben, mixben. 

Pénteken pedig adjuk át magunkat a Fredagsmys kanapélakomának a tévé előtt, puha melegítőben, tacotállal az ölünkben. Legyünk kreatívak a lagomnyi feltöltődéshez, legyen minél színesebb, érdekesebb és sokrétűbb az a tartomány, amihez nyúlhatunk a szabadidőnkben.

Fotó: ITT