Ma Lagomországban Szent Luciát, a fény hordozóját ünneplik. Az egyházközösségek, iskolák gyertyás felvonulásokkal és kórusénekekkel emlékeznek a siracusai szűzre. A decemberi hidegben elkel a sáfrányos zsemle mellé a forró és fűszeres glögg.
Tavaly is írtunk a Luciadagen-ről, azaz a svéd Luca-napjáról, nem véletlenül, hiszen a Midsommar, azaz a Szent Iván-éj ünnepe mellett a Luca nap jelenti Svédország egyik legjelentősebb kulturális hagyományát. Korábbi cikkünkben ezeket a hagyományokat mutattuk be, idén többet mesélünk az ünnep sötét oldaláról.
Luciadagen a fény ünnepe szerte az országban
Luciadagen, a Luca-napja sokak számára szép hagyomány Svédországban. Vannak, akik úgy ünneplik, hogy később indulnak munkába, mert elleánllahatatlan vágyat éreznek arra, hogy megnézzék reggel hét órától a svéd televízióban az előre felvett, mintegy egyórás Lucadagen közvetítését, persze egy kiadós reggeli mellett. Míg mások. a gyermekeik óvodai vagy iskolai Luca-napi műsorára igyekeznek, hogy meglessék a felvonuló Lucákat, csúcsos sapkás Csillagfiúkat, Mikulásokat vagy mézeskalács figurákat. És sokan inkább este látogatnak el valamelyik templomba egy hagyományos Luca-napi koncertre. A nagyobb települések nevezetesebb templomainak koncertrendjéről beszámolnak a napilapok, az internetes hírportálok is.
A hagyomány szerint december 13. reggelén a család legidősebb lánygyermeke kel fel a legkorábban. Fehér lepelszerű ruhát ölt magára, örökzöldekből font koszorút illeszt a fejére, és szintén fehérbe öltözött testvérei kíséretében kávét, és hagyományos péksüteményt, a Lusakatt – Luca macskája nevű, kétirányba csavart, mazsolával díszített zsemlét visznek be a szüleiknek. A fiúk csillagokat, míg a lányok égő, vagy manapság már elektromos gyertyákat tartanak a kezükben.
Az ünneplés a svéd egyházi szertartásoknak is szerves részét képezi. A Luca-történetet a templomokban fiatalok, illetve gyerekek mesélik el. A kiválasztott Luca a hagyományos fehér jelmezben, eredeti tradíció szerint hét égő gyertyával díszített koszorúval a fején vonul végig, jelképezve ezzel a fényhozó alakját. A nagyobb településeken kivilágított vonatokra lehet szállni, hogy azon körbejárják a templomot, a sétáló utcákat, parkokat az üneplő svédek.
A fényt hozó lány sötét története
Svédországban a Luca-nap régi népi hiedelmek, legendák és történelmi tények keverékéből ered, alapja az 5-6. századból származó legendás Lucia szenvedéstörténet. A fényt hozó, mártír Lucia történetének a felelevenítése olasz hagyomány, onnan német hatásokon keresztül került be a svéd szokások közé.
A fényt hozó lány sötét története így szól: Siracusa városában vagyunk, az egyik legelőkelőbb család házában, ahol egy beteg asszonyt láthatunk, és egy lányt Luciát, akik éppen egy hosszú útra indulnak. Lucia a mintegy 40 kilométerre fekvő Cataniába kíséri el az édesanyját Szent Ágota sírjához, hogy gyógyulását kérjenek a szenttől. Az édesanyja később meggyógyul.
Ám még a hazavezető út során, az egyik éjszaka Lucia álmában megjelenik Szent Ágota, aki megjutalmazza Luciát, mert a sírjánál keresték a gyógyulást, pedig szerinte Lucia a saját hitével is meggyógyíthatta volna az anyját. Szent Ágota Lucia szüzessége és szeretete jutalmaként megígéri Luciának, az Úr által oly nagy dicsőséget szerez majd Siracusának, mint amilyet ő adott Cataniának a vértanúsága által.
Az álom után, Lucia engedélyt kér és kap arra az édesanyjától, hogy megtarthassa a szűzességét és elállhasson az előre megtervezett házasságtól egy pogány, szegény családból származó fiúval. Az anyja még azt is megengedi Luciának, hogy a hozományával tetszése szerint bánjon. Amit Lucia vőlegénye nem néz jó szemmel, hiszen így elesik a házasságtól és az azzal járó hozománytól. A vőlegény haragjában bíróság elé cipeli Luciát. Ahol a bíró, hasonlóan, mint Szent Ágota esetében, parancsot ad arra, hogy a nyilvánosházban gyalázzák meg Luciát, amiért nem akar férjhez menni.
Csakhogy a Szentlélek Lucia segítségére siet: olyan nehézzé teszi a testét, hogy semmi módon nem tudják a lányt elmozdítani. Bár a legkülönfélébb kínzásoknak vetik alá, nem tudnak az imádkozó Luciának fájdalmat okozni. A bíró végső parancsára karddal átdöfik a torkát, de nem hal meg azonnal, csak miután egy odasiető pap kezéből felveszi az utolsó kenetet. Egy másik legenda szerint, amikor a kérője a szemének szépségét dicsérte, kivájta azt, de csodás módon visszakapta látását, és szeme még szebben csillogott.
Jóságos és boszorkányos Luca
Rómában a 6. század óta ünneplik, a középkorban Luca a legkedveltebb szentek közé tartozott. Neve a lux, azaz fény szóból ered. Legendájából írók, költők és festők merítettek. Oltalmáért folyamodtak a vakok és a szembetegségekben szenvedők. Például Dante, aki sokszor fájlalta a szemét. Szent Luca ünnepét dátumából kiindulva – a Gergely-féle naptárreformig, amikor mér december 13. volt az év legrövidebb napja – a nép gazdag hagyománnyal vette körül.
Szent Luca tisztelete Itáliában volt a legerősebb. A „démonikus” Lucát a magyarokon kívül a horvátok, szlovének, szlovákok, osztrákok is ismerték. A maihoz hasonló svéd Lucát 1764-ben említik először, akkor érkezett a fehér ruhás, gyertyákat a hajában viselő, szent nő hagyománya.
A magyar néphit kétféle Lucát ismert: a jóságost és a boszorkányosat. Luca-napja előestéjén bosszantó tréfákat csináltak a falukban, az utcákat Lucának öltözött alakoskodó csoportok járták. A Luca-alakoskodó fehér leplet hordott, arca elé vagy fejére szitát tett.
A lányoknak, asszonyoknak tilos volt ilyenkor dolgozniuk. Számos történet szól arról, hogyan büntette meg Luca azokat, akik szőni, fonni, varrni, mosni mertek az ő ünnepén. Luca a fonó asszonyhoz hajította az orsót, kóccá változtatta a fonalat, bevarrta a tyúkok tojókáját. E napon sem kölcsönadni, sem kölcsönkérni nem volt szabad, nehogy a kölcsön a boszorkányok kezére kerüljön.
Luca-napi szokásként egy cserépbe búzát vetettek, amit karácsonyra kikelve a feldíszített fa alá helyeztek, mint az élet jelképét. Ha minden elvetett szem kikelt, az azt jelentette, hogy a következő évben bőséges termés lesz. Időjósló nap is volt, ettől kezdve 12 napig figyelték az időjárást, mert úgy vélték: amilyen volt az első napon, olyan lesz a következő év első hónapjában, és így tovább. Fiatal legények házról házra járva kotyoltak, azaz rigmusokkal megvarázsolták a tyúkokat, hogy azok jó tojók legyenek. Ezen a napon kezdték el készíteni a Luca székét, amelynek karácsonyra kellett elkészülnie.
Svédországban, a ma ismert modern, felvonulós Luciadagen 1927-ben kezdődött a svéd fővárosban, amikor a Stockholms Dagblad újság megszervezte az első nyilvános Luca-felvonulást. A szokás gyorsan elterjedt az országban – általában a helyi sajtó kezdeményezésére, miután szavazásokat szerveztek arra, hogy abban az évben ki legyen a Luca. A Luca-lány eleinte egyedül vagy egy-két társával lépett fel, mára már a Lucát koszorúslányokból és csillagfiúkból álló kíséret követi.
