A Loppis egy egész napos program a barátokkal, családtagokkal a friss levegőn, piknikkel, finom kávéval hétvégente miközben a hangsúly a slow shopping, vagyis a környezettudatos vásárlás élvezetén van. Hol? A bolhapiacokon.
Az első svéd élményeim között szerepel az, amikor az édesapám elvitt Stockholmban a „lopira”. Tizennégy éves voltam, és gőzöm nem volt mi az a Loppis, és nagyon összefoglalni se tudtam utólag, hogy mi mindent láttam ott. Nagyjából mindent, amit addig valaha láttam, és azt is, amiről tudtam, hogy létezik, de még nem találkoztam vele, addig. És még nem volt vége, mert azzal is találkoztam, amit elképzelni se tudtam. Az addig összegyűlt Ecseri piaci és Petőfi Csarnokban rendezett bolhapiaci élményeim egyszer s mindenkorra smafunak bizonyultak.
Nem véletlenül. A svédek imádják a loppis-t, éppen ezért mindent beleadnak, és kivesznek belőle. Hamisíthatatlan környezettudatos fogyasztás az, amit csinálnak. A lagom lagomja, hogy a használt holmik nem a szeméttelepen, hanem a bolhapiacon landolnak, amire trend elmenni.
Loppis-túra
A loppis a loppmarknad szó (bolhapiac) rövidítése, számtalan helyen szervezik hétvégente városokban és falvakban egyaránt. A nyári hétvégi loppis-túrák gyakran kivezetnek a városból valamelyik vidéki bolhapiacra, hogy vásározás közben friss levegőt szívjanak, kiránduljanak, értékes időt töltsenek együtt az egymással közelállók.
Biciklire ülnek, vagy éppen autóba, hogy megnézzék valamelyik loppis kínálatát. A jó loppis az alkudozásról szól, és az alkalmi vételről híres. Hiszen, ha ott és akkor nem csapnak le a kinézett darabra, akkor senki és semmi nem garantálhatja, hogy nem viszi el azt, valaki más.
A kincsekre persze vadászni kell. De nem bánják a svédek, hogy egészen biztos, hogy több asztalnyi számukra haszontalan, vagy éppen ócska, semmire nem való vagy éppen ízléstelen „vackot”, „szemetet” kell átbogarászniuk ahhoz, hogy megakadjon a szemük valamin, ami számukra kihagyhatatlan kincset jelent.
Szekrény a kertben
Mert a loppmarknadon tényleg minden van, az is, amit el se tudunk képzelni. Üveg, fa, réz, műanyag és ezüst vagy éppen arany. Ékszer, kisbútor, nagy bútor, porcelánzsiráf, gyerekruha, festmény, játék és fapapucs, amiben nincsen semmi meglepő. az sem, ha az éppen kétszáz éves. Az is teljesen normális, ha egy már nem használt lóistállóból egyszer csak előkerül egy múlt századi vagy azelőtti ruhanemű.
Ahogyan az is rendben van, hogy a kertben még napokig álljon egy százéves szekrény, a lopiról érkezvén arra várva, hogy új tulajdonosa kitalálja azt, hogyan, miként és hová újítsa fel azt a régi valaha szebb napokat megélt egyajtóst. Nem viccelek, a sógornőm volt az az új tulajdonosa.
Bolhapiacra járni ott Svédországban valódi kincsvadászat, és ami a legjobb az egészben, hogy tényleg szembe megy a felesleges költekezéssel, a felhalmozással, a plázázással, és haszontalan időtöltéssel.
A régi holmik újrahasznosítása csak jót tehet a világnak, és ha az ember használt dolgot vásárol, gyakran tehet szert valami egyedi darabra. Lagom a javából.
Slow Shopping
A bolhapiacra kilátogatni nem egyenlő a vásárlással. A volt fészerekből kialakított kávézókban eltöltött fika-szünetek egy ízletes kávé és egy fahéjas tekercs mellett persze elengedhetetlen, de az sem a pénzköltésről szól. Akkor különösen nem, ha útközben megállunk valahol piknikezni abból, amit otthonról viszünk, ha a svédasztalhoz mindenki hozzájárul. A termoszból kiöntött kávé is finom.
A bolhapiacon hosszasan, türelmesen körülnézni, átgondolni a látottakat, az alkudozásba belemenni, mind annak a folyamatnak a része, hogy jól érezzék magukat, a szeretteikkel legyenek, a szabad ég alatt a friss levegőn. És ha mégis vásárolnak is a bolhapiacon, azt lassan, átgondoltan teszik: ez maga a slow shopping. Amikor a kikapcsolódás, a folyamat élményét fontosabbnak tartják annál, mintsem vásároljanak, pénzt költsenek, valami új birtokosai legyenek, az év bármely szakaszában, hiszen a bolhapiacok és régiségboltok télen-nyáron elérhetőek.
Fotó: Visitsmål
