Nem mondhatnám, hogy kifejezetten szeretem a nyarat, éppenséggel a meleg miatt. A június mégis a kedvenc hónapom. Elég ambivalens gondolat, mégis így van. A június számomra egyet jelent a véget nem érő világossággal, a fénnyel. Hogy mindig csak előre tekintünk, boldogok vagyunk, mert szép az élet és süt a nap. Egyszerűen pozitív kisugárzása van ennek a hónapnak. Ilyenkor tartják a svédek a Midsommart, vagyis a nyárközép éjszakáját, amely az egyik legjelentősebb ünnep a számukra. Amikor a véget nem érő fényben csak varázslatos dolgok történhetnek. Majdnem svédként ezt így képzelem.
Svédországban a nyárközép ünnepe – Midsommar, vagy Szent Iván éjjele néven is említik – a svédek varázslatos fesztiválja. Ilyenkor egész héten ünnepelnek, de persze a legnagyobb ünnepséget pénteken tartják, amely az idén június 24-re esik. Mulatnak, finomakat esznek, isznak, beszélgetnek. Jól érzik magukat.
Virágok borítanak mindent, még az emberek is virágkoszorút viselnek. És persze ott a véget nem érő fény – hiszen alig megy le a nap –, amely megadja a nyárközép lényegét: ilyenkor a leghosszabb a nappal, sokáig van világos. Elég jól hangzik. Az ünnephez sokféle néphagyomány tartozik, amelyek nekem kifejezetten tetszenek. Ezek többnyire a szerelemhez, a misztériumhoz kötődnek.
A varázslatos nyárközép
Nyárközép. Ez a szó leírva, sőt, kimondva is varázslatos. Kifejezetten tetszik. Valaminek a közepe, amikor véget ér valami, de el is kezdődik egy új dolog. Az egyre hosszabb nappalok nyárközép után egyre rövidülnek, de nincs miért csüggedni, hiszen újra visszatér. Ez az igazi körforgás, kezdet és vég, amely az életünk része, és ez is ad egyfajta ritmust az életnek. Jó ezt megünnepelni.
Tetszik, hogy a svédek természetközeli emberek, és ilyen tisztelettel vannak a növények, a virágok felé, amelyek részesei a Midsommarnak. Tetszik, ahogy ünneplik a fényt.
Nyárközép és a júniusi fényesség
Kíváncsi vagyok, vajon milyen lehet egy valódi nyárközép ünnep, svéd módra? Jó eljátszani a gondolattal, hogyan ünnepelnék? Mit ennék, milyen ruhában lennék, milyen virágkoszorúm lenne? Kivel tölteném azt a napot, amikor a leghosszabb a nappal, és legrövidebb az éjszaka? Játszani egyébként is szeretek. Jó ötletnek tűnt egy napra tényleg olyannak lenni, mint egy igazi svéd.
Egy délután tényleg úgy viselkedtem, mintha svéd lennék. Egy kicsit legalábbis. Hiába ez egy csak egy játék volt, de az érzések valódiak.
Egy pici Svédország, Budapesten
Kapva kaptam az alkalmon, amikor Mochnács Andrea, Göteborg-ban élő magyar fotós pár napot Magyarországon töltött, s megbeszéltük, hogy Budapesten igyekszünk megvalósítani egy pici Svédországot, egy pici nyárközép ünnepét.
A svéd hangulatú fotókat készítő fotográfus jellegzetes svédes környezetben örökített meg, mintha én is tényleg svéd lennék. És azokban a percekben az is voltam. Az északi stílusú Nor/ma Grand kávézóban találkoztunk, ahol közösen fika-ztunk. Kávéztunk és svéd fahéjas csigát ettünk, ahogyan a svédek valójában eltöltenek egy kellemes délutánt.
Majd kimentünk a Népszigetre, ahol a Duna adta azt a vizes, természetközeli közeget, amelyet a svédek olyan nagyon kedvelnek. Volt virágkoszorúm, amelyet ugyan nem én készítettem, de éppen olyan lett, amilyennek megálmodtam. Sok zöld volt benne, szegfű és száraz virágok is. Egyszerre zöld és színes, és kifejezetten tartós.
A ruhámat is annak megfelelően választottuk ki, hogy passzoljon a svéd hangulathoz és a nyárközép ünnepéhez. Lenge volt, és virágok díszítették. A Duna-part, mint helyszín pedig akár bármelyik svéd vízpart lehetett volna.
A parton epret ettem, amely hagyományosan is a Midsommari menü része. Mindezen körítés is a játék része volt, amikor tényleg valóra vált, egy valamennyire svéddé válhattam.
A nyárközép tényleg varázslatos. Ilyenkor úgy látszik, valóban bármi megtörténhet. Irigylem a svédektől a Midsommart.
Ünneplik a nyarat. Ünneplik, hogy élnek. Amit a júniusi fényesség tesz teljessé.
Fotók: Mochnács Andrea
