Svédország elválaszthatatlan a skandináv mitológiától. A skandináv mítoszok alakjai ma is állandó szereplői különféle történeteknek, a gyerekeknek szóló mesékben éppúgy feltűnnek, mint a nagyobbaknak szóló regényekben, filmekben és videojátékokban. A lakberendezésben is jelen vannak: leginkább trollok és vikingek formájában találkozhatunk velük az üzletek kirakatában, az épületek ablakában, a kávéházak asztalán. A mitológiában szereplő trollokat később a népmesék világa is átvette, egy könnyen sértődő házi manó nélkül egy Svédországba látogató turista sem utazhat haza.
Mielőtt belevágnák a skandináv mítoszok elképesztően kusza, de annál érdekesebb történeteibe, tegyük rendbe mit is jelentenek azok a kifejezések, hogy az északiak és a skandinávok? Merthogy a kettő nem ugyanazt jelenti. Az északi kifejezés azokra észak-európai országok és területekre utal, amelyek északon vanna. Ide tartozik Dánia, Svédország, Norvégia, Finnország, Izland, Grönland, a Feröer-szigetek és Åland.
Skandinávia, Észak-Európa azon része, ahol a Skandináv-félsziget található: Dánia, Norvégia és Svédország területe.
Ahhoz, hogy tovább bonyolítsuk a helyzetet, jó ha azt is leszögezzük, hogy a skandináv mítoszok nem csak a skandinávoké, hanem a germánoké is. Az óészaki isteneket sokan imádták: a svédek, a dánok, a norvégok és a finnek mellett a mai Németország Nagy-Britannia, valamint Izland területén élők is. A germán-skandináv mítoszok kultusza helyenként a 13. századig is fennmaradt.
Ahány népi, annyi történet
A vikingek régen törzsekben úgynevezett Jarlsagokban, és kisebb fejedelmességekben éltek. Minden törzsnek megvolt a maga verziója az istenek történetére, ami szájról-szájra járt. Az észak európai népeknek nem volt írásos kultúrája, hogy eredettörténeteiket, hiedelmeiket rögzítsék, arra a későbbi keresztény térítésig várniuk kellett.
Ráadásul a keresztény szerzők nem írhatták le a fennmaradt mítoszaikat úgy, ahogyan az északiak maguk hitték és félték, az íróknak keresztényesíteniük kellett a történeteket. Legfontosabb keresztényesített forrásunk a skandináv mitológiára egy izlandi költőtől ered. Snorri Sturluson a Prózai Edda és az Edda-énekek műveiben írta meg a skandinávok eredet történetének keresztényi változatát. Ezért is fordulhat elő, hogy nem csak többféle, hanem egymástól sokszor teljesen eltérő északi mítoszokkal találkozhatunk.
Skandináv mítoszok: a teremtés
Noha ebben a cikkben csupán a mitológiákat benépesítő karakterekről és lényekről beszélünk, ahhoz, hogy ezt megértsük, fontos ismernünk a skandináv mitológia teremtés történetét: Az ősi skandináv népek teremtéstörténete szerint, a kezdet kezdetén csak két dolog létezett: Muspelheim, a tűz világa és annak az őrzője Surt, a tűzóriások ura, aki a Muspelheimben lakott, ahol hatalmas, lángoló kardot forgatott.
Később mindehhez, mondhatni “csak úgy„ megjelent egy másik világ: a Jopunheim a jég világa. A két világ között pedig a feneketlen nagy üresség állt: a Ginnungagap.
Jopunheimbe, a jég világába tizenegy folyó torkollott. A Muspelheimből, a tűz világából kipattanó forró szikrák olvasztották meg a jég birodalmát. Az olvadáskor keletkezett cseppekből formálódott Ymir az első jégóriás. Ymir az egyik elbeszélés alapján nemtelen, míg egy másik szerint egyszerre nőként és férfikén képes a saját utódjának nemzésére. Utódjai lettek az óriások. Ymir táplálója a megolvadt jégből keletkezett tehén, Audhumla volt. Az ő nyelve nyalogatta ki a kősziklából a másik óriást, Burit, akinek későbbi gyermeke született, Bur.Ű
Odin, Vili és Vé a világ teremtői
Bur egy óriáslányt vett feleségül, frigyükből három fiú született: először Odin, majd Vili és Vé. Ezek a fiúk ölték meg Ymirt, akinek testéből teremtették meg a világot. Ymir húsából jött létre a föld, csontjából a hegyek, véréből a tenger, agyából a felhők, hajából a fák és az erdők, szemöldökéből pedig az emberek lakta világ, a Midrgardot körülölelő fal.
Ymir oszlásnak induló testéből előbújó férgek változtak törpékké. Ezek a törpék, a mai trollok. A törpék a mítoszok szerint Nidavellirben, sötét üregekben éltek a hegyek és a föld mélyén. Nagyszerűen értettek a kovácsmesterséghez, viszont elég morcos volt a természetük. A törpékből kiinduló népmesékben később már házi manókként, trollokként találkozunk velük. Ők azok a manók, akiket jó megbecsülni, különben pimaszok lesznek és bosszút állnak rajtunk.
Ymir halálta után a Muspheim szikráit feldobták az égre, így keletkezett a Nap, a Hold és a csillagok. A három fiúból Odin, Vili és Vé lettek az első Áz-istenek. A jégóriások pedig a vérből teremtett tengerbe vesztek. Az egyik történet szerint csak egy pár óriás maradt életben, ők a világ peremére, északra menekültek, ahol családot alapítottak.
Kőrisfa és a kicsi szilfa, mint Ádám és Éva
Amikor a három isten Odin, Vili és Vé egyszer a tengerparton sétált (más változatokban Odin, Loki és Hönir) megláttak két fatörzset. Az egyikük életet lehelt a fatörzsekbe, a másikuk értelmet és mozgáskészséget adott nekik, a harmadik pedig megalkotta az arcukat. Így teremtették meg az első emberpárt, Askot és Emblát (Ádámot és Évát) Az ő nevük jelentése: kőrisfa és kicsi szilfa. A mitológiai történet szerint Askot és Embla megteremtése után az istenek már csak kevés figyelmet fordítottak az emberekre, akik így lassan benépesítették egész Midgardot.
Egy másik leírás szerint az Ask és Embla fatörzsekből jött létre a Világfa, az óriásfa, aminek ágai között kilenc különböző világ keletkezett.
Egy harmadik történet szerint pedig, amikor Ymir meghalt, olyan sok véréből özönvíz lett, amit csak két óriás élt túl egy bárkában, akik Jötunheimbe hajóztak, hogy benépesítsék a területet.
A kilenc világ népei
A három Isten Odin, Vili és Vé először a világfát vagy ménéven órásfát teremtették meg, hogy a Yggdrasi ágai között helye legyen kilenc világnak.
Az egyik ilyen világ a fa tetején éltek, itt Asgardban laktak az istenek. A fa közepén volt a Midgard a halandó emberek világa. Az alsó ágak között a jég és a tűz világaiban laktak az óriások. Az emberek és az óriások világát egy tenger választotta el, amit egy fal vett körül.
Továbbá léteztek még más világok is. A tündérek különösen homályos helyeken kóboroltak, a törpék pedig mély sötétségben, titokzatos körülmények között kovácsolták bűvös tárgyaikat.
A Yggdrasi óriásfa lábánál éltek a Nornák, a három óriásasszony: Wyrd a múlt, Verdandi a jövő és Skuld a jelen megtestesítői. Ők voltak a skandináv mitológia sorsistennői, akik mindenki sorsát elrendelték, döntéseiket még az istenek sem bírálhattak felül. A fa tövében csörgedező forrás vízével öntözték és gyógyították az óriásfa gyökereit, mert egy hatalmas sárkánykígyó? Nidhögg állandóan rágcsálta a világfa gyökereit. Nidhögg így várta a Ragnarököt, a világ végét, hogy végsőként majd az istenek ellen harcolhasson. Addig is míg erre várt, egy Ratatosk nevű mókussal üzengetett a riválisának, egy fa tetején ülő sasnak.
Ragnarök: Az északiak szerint az idők végeztekor a világ megsemmisül egy hatalmas ütközetben. A mítosz szerint a katasztrófa közeledtét számos előjel hirdeti majd. Midgardban háborúk lesznek, a tél három évig tart, és egy farkas felfalja a Napot. A megláncolt Loki és Fenrir kiszabadulnak, és csatába vezetik az óriásokat az istenek ellen. Miután az egész világ elpusztult, a hamuból új, jobb világ keletkezik.
Vánok: az aratás, a termékenység és a szerelem istenei
Njörd: A Vánok vezetője, a tengerek istene, Frey isten és Freya istennő apja. A tenger istene, Sköldi óriásasszony férje.
Frey: Az aratás és a férfi szórakozás istene. Freynek volt egy arany vaddisznója, és egy magától küzdő kardja, amivel sokat vadászott. Az egyik mítosz variáció szerint a testvére, a másik variáció szerint a férje is volt Freya-nak.
Freya: A szerelem és szépség istennője, akinek hintóját macskák húzták. Bűvös nyakláncot visel, amit a törpék készítettek.
Ázok: a hatalom és háború istenei
Odin, Vili és Vé leszármazottai. Vezetőjük Odin volt.
Odin: Mindennek atyja, a halottak, a bitófa és a bölcsesség istene, aki hatalmas tudásra tett szert, amikor elment a nagybátyja Mimir forrásához, amit más néven a Bölcsesség-forrásának nevezték. Itt Odin odaadta a jobb szemét Mimirnek, hogy ihasson egy kortyot a vízből, amitől olyan bölcs lett, hogy egy szemével jobban látott, mint azelőtt kettővel. Előre látta a saját halálát.
Hogy ezt elkerülje, felakasztotta magát az óriás világfa a Yggdrasi ágára és átdöfte magát egy karóval. De mielőtt még meghalt volna, egy csoda történt vele: egy széllökéstől elszakadt a nyaka köré font kötél, és leesett a földre, így menekült meg a halál elől, és tett szert a Rúnák és a Mágia ismeretére.
Odin olyan nagy harcosnak számít, hogy egyedül csak neki van két csarnoka Asgardban, az istenek világában. Az egyik egy kilátó, amiben a trónján ülve mindent beláthat a kilenc világból. Ahhoz, hogy mindenkiről mindent tudjon, két hollója Hugin és Munin is hozzájárulnak a madarak mindennap elhozzák neki a kilenc világ híreit. A másik csarnoka a Valhalla, ahová a harcban meghalt emberek kerültek. Odin inkább harciasabb oldalát szimbolizálta a két farkasa, akik a Valhallában az elesettek húsából ettek, így lakatva jól a gazdájukat is.
Thor: Thor Odin egyik fia, a mennydörgés istene, akit dühöngőnek, vándornak, a földművesek és közönséges emberek istenének tartanak. Az elbeszélések szerint óriásokkal harcolt, kifogta a világkígyót és megküzdött vele. Thorról az a hír is járja, hogy egy kődarab örökre a fejében lesz. Thort olyan erős volt, hogy az egyetlen fegyver, ami nem tört szét a kezében, az a rendkívül kemény kalapácsa a Mjölnir volt. Az emberek tisztelik, bár inkább erejéről tartják híresnek, mintsem az eszéről. A vikingek legtöbbször hozzá imádkoznak, nem az apjához Odinhoz. Thor sokszor szánon közlekedik, amit két kecske húzz: Fogcsikorgó és Fogvigyorgó.
Loki: A tűz és a csínytevés istene, aki valójában egy alakváltó jégóriás. Ódin fogadott testvére gyakran okoz problémát az Isteneknek, mert rosszul teszi, ha nem és faj szerint beskatulyázzák, ezért gyakran változtatja meg az alakját. Gyermekei:– Egy névtelen ló, amit kanca formájában született. A rendkívül erős lónak nyolc lába volt, Loki Ódinnak adta, aki rajta lovagolt.
– Yörmungarndr: irdatlan nagy óriáskígyó, akinek egy Angrboda nevű óriásasszony volt az anyja. Yörmungarndrolyan hatalmasra nőtt, hogy körbeölelte a Midgardot, az emberek világát, és a saját farkába harapott. Bizonyos történetekben a Krakennel, egy hatalmas polippal is azonosították.
– Helheim, vagy Hél a halál istennője és az alvilág ura, félig egy gyönyörű leány, félig egy halott. Fenrir egy hatalmas farkas volt akit az istenek félelmükben háromszor megláncoltak, kétszer letépte a láncát, de harmadjára nem sikerült, viszont leharapta barátja és nevelője Tyr isten kezét.
Tyr: A legrejtélyesebb isten. A neve is ezt jelenti: isten, de hívják igazsághozónak is. Loki legkisebb gyermekének, Ferirnek jó barátja volt, aki később leharapta Tyr kezét. Tyr szüleiről is csak annyit tudunk, hogy az anyja, a jégóriások királyának a felesége: Hymir. Aki ezért Tyr mostohaatyja. Tyrnek van egy nagyanyja és nagyapja, egyiküknek 900 feje van.
Heindall: Az istenek őrszeme, aki a Bifros-t az Asgard és Midgard világokat összekötő szivárványhidat őrizte. Amikor Heindall megfújja a kürtjét, akkor jön el a világvége.
Fotó: Pic2.me
