Nem kell sem svédnek lenni, sem Szent Iván-éjjelének lenni ahhoz, hogy a lányok, asszonyok a langyos nyárestéken virágkoszorút viseljenek. Például hétféle vadvirágból. Megmutatjuk, hogyan fonjunk koszorút.

Szent Iván-éjjeléhez sokféle hiedelem fűződik a világ minden táján: ez egy igazi boszorkányos éjszaka, amikor bármi megtörténhet. Éppen ezért bonyolult rituálék, mágikus szertartások, jóslások kísérik.

A mágikus pillanatokhoz a virágok is hozzájárulhatnak. A hiedelmek szerint a virágkoszorúban lenni ezen az estén kihagyhatatlan lehetőség, mert a virágok azon túl, hogy védelmet nyújtanak a rossz szellemektől és betegségektől, még szerencsét és boldogságot is hoznak az életünkbe.

Persze ez nem igaz mindenkire, sőt. A svédek zöme szimplán hagyományból viselik Midsommar, a nyárközép estéjén. Kicsik és nagyok, nők és férfiak egyaránt. A svédek meglehetősen ragaszkodnak a hagyományaikhoz.

Szent Iván-éj varázslata

A népi hiedelmek szerint a különféle ünnepeken lehetőségünk lehet megismerni a jövőt, választ kaphatunk olyan kérdésekre mint például ki hal meg a közeli jövőben, gazdag lesz-e az idei termés, ki lel párra a környezetünkben. Szent Iván éjjelén különösen népszerűek voltak a szerelmi jóslatok. Az éjszaka varázserejének segítségével a fiatal, hajadon nők megtudhatták, kihez mennek feleségül.

A mai napig fennmaradt szokások egyike, hogy a lányok hét, más szokás szerint kilenc, különféle vadvirágot gyűjtenek, amit csokorba rakva a párna alá dugnak, hogy álmukban a leendő férj megmutassa magát. Egyes hiedelmek szerint a nevét ismerje meg, más hiedelem szerint egyenesen a jövendőbeli férjével találkozzon az álmában.

A hetes és a kilences számok varázslatosak, gondoljunk csak a népmesékre: hétfejű sárkány, kilencedik ház. A mesékben a kilences szám gyakran a gyógyítás eszközeként szerepel, kevésbé cselevést, inkább tárgyakat jelöl.

A svéd lányoknál a virágszedéshez rituálék is kapcsolódtak. A hagyomány szerint a férjezetlen lány csendben szedte a virágokat. Ha a csend megtört, a varázslat is megtört. Sok helyen hét-kilenc sövényen is átugrott a lány, míg a hét vagy éppen kilenc féle virágot leszedte. Már hajnalok hajnalán, hogy senki meg ne lássa.

Hétféle vadvirág a Szent-Iván-éji jóslathoz. Balról-jobbra: baracklevelű harangvirág, erdei gólyaorr, régi más néven vörös here,
bókoló gyömbérgyökér, kaszanyűg bükköny, szarvaskerep és réti margitvirág avagy helyette százszorszép

Fonjunk komposztálható koszorút

Virágkoszorúban bármikor lehetünk. Nem kell ehhez se svédnek lenni, se Szent Iván-éjjelének. Kétségtelen, hogy virágkoszorút fonni, elsőre nem mutatkozik könnyűnek, de hidd el, ez is csak olyan tevékenység, mint sok minden más hétköznapi dolog, mint például a főzés, az úszás, a biciklizés – csak gyakorolni kell.

Több lehetőség is van a fonásra, függően attól, hogy milyen virágokkal dolgozunk. Ha nemes, termesztett nagyobb fejű virágokból fonunk koszorút mint a bazsarózsa, gerbera, szegfű, rózsa, krizantim santini, dáliát, akkor érdemesebb használni egy vázat, amire felkötjük az egyforma hosszúságú szárra vágott szépségeket.

Erről ITT írtunk korábban, és hoztunk videókat is. Ha vadvirággal, mezei virágokkal dolgozunk, amik apró fejűek, azokat vagy köthetjük kicsi csokorba és úgy fel egy vázra, vagy fonhatjuk szálanként egymáshoz. A váz, az alap lehet borostyán, olajág, mirtusz vagy páfrány.


Mathilda kalandjai blogon gyönyörű képeket találtam arra, hogyan fonjuk egymáshoz a virágokat szálanként:

Mathilda blogjában azt javasolja, hogy magunk szedjük a virágokat, mert a frissen szedett virágoknak a szára még puha, könnyebben fonhatóak, anélkül, hogy elszakadnának. Illetve azért is javasolja hogy magunk szedjük a virágokat, mintsem készen vásároljuk, mert nagyon felszabadító a réten szökdelve virágot szedni. Mathilda a réti herét (vörös here) a százszorszépet, a kaszanyűg bükkönyt és a szarvaskerepet fonja virágkoszorúba.

Tegyük az egyik virágot a másik virág szárára úgy, hogy a virágfejek közel legyenek egymáshoz. 

Majd tekerjük az egyik virág szárát, a másik köré. Itt Mathilda a százszorszép szárát tekerte a vörös here szára köré.

Miután Mathilda körbetekerte az egyik virág szárát a másik szára köré, lesimította, leszorította a virág szárát a hüvelykujjával. A svéd blogger azt javasolja, addig szorítsuk le így mi is a körbetekert virág szárát, amíg új virágot nem teszünk oda.

Mindezt addig ismételjük, míg nem kapunk egy elég hosszú koszorút. Próbálgassuk a fejünkre, javasolja. Mathilda több sornyi virágot is rögzít egymáshoz.

Amikor eléri a megfelelő hosszúságú koszorút, akkor több helyen is egymáshoz hurkolja a virágok szárait. Feszesen egymáshoz húzva azokat. Ehhez akár plusz olyan fűfélét is használ, ami valamivel feszesebb és erősebb a virágok száránál. Viszont figyel arra, hogy azok sehol ne lógjanak ki a virágok közül. Az így fém ás műanyag váz nélkül koszorút használat után nyugodtan rádobhatjuk a komposztáló dombra.

Lányok csodás virágkoszorúban

Ha előző nap kötjük magunk, vagy vásároljuk készen a virágkoszorúnkat, minthogy viselnénk, alaposan permetezzük le friss hideg vízzel, majd tegyük műanyag zacskóba, zárjuk jól le, és tegyük hűtőbe vagy más sötét és hűvös helyre éjszakára, addig míg nem használjuk. Amikor pedig viselni kezdjük, hogy a koszorú egész nap vagy egész éjszaka szép maradjon a fejünkön, időnként szintén permetezzük le vízzel.

A különféle virágok más és más hangulatot teremtenek. Választhatunk visszafogott apró fejű virágokat, amivel a megjelenésünk lágy és romantikus lehet, hasonlóan visszafogott megjelenést adhatnak a világos, fehér egyszínű virágkoszorúk is. A többféle színes virágból készült virágkoszorúban bohémabb, vidámabb, lazább megjelenést adnak. A nagyobb méretű, és a sötét színű virágokból fonott koszorúkban merészebb, vagányabb, intenzívebb megjelenésünk lehet.

Ne feledjük, virágkoszorúban bármikor lehetünk, függetlenül attól, hogy melyik országban élünk vagy mennyi idősek vagyunk: egy nyári sétán, randevún, családi vagy baráti kerti partin, fesztiválon, nyaraláskor, és esküvőn – nem csak menyasszonyként.

Címlapfotó: Dreamstimemaxi

További fotók: Canva