A kúp alakú piros sipkás, zöld vagy kék kabátos, klumpát viselő kedves manók karácsony környékén rendre feltűnnek képeslapokon, mécsestartókon, apró porcelánként, puha plüsként, reggeliző tálcán, párnahuzaton. A svédek mikulása nem egy piros ruhás bácsi, dús fehér szakállal, hanem egy házi manó, akinek jobb, ha nem felejtünk el kását kínálni vajjal és mandulával

Az óészaki isteneket Észak-Európa germán népei imádták a mai Németország, Skandinávia, Nagy-Britannia valamint Izland területén. Kultuszuk helyenként a 13. századig fennmaradt. A róluk született mondák már tele voltak fantasztikus teremtmények, sárkányok, óriások és törpék alakjaival.

A törpék sötét üregben éltek a hegyekben, és a föld mélyén nagyszerűen értettek a kovácsmesterséghez, és műhelyeikben bámulatos holmik készültek, például Thor kalapácsa, Odin lándzsája és Freyja nyaklánca. Viszont mindenki azt mondta, elég morcos természetűek.

Az első három isten: Odin, Thor és Loki ők Mimir az óriás testéből teremtették a világot és a testében találtak férgeket és azokból teremtették a törpéket, akiket többen is a sötét tündérekkel azonosítottak.

Hitték, hogy a Tomte (házi manó) jelenléte hasznos. Járja a farmokat, gazdaságokat, erdőket és vidékeket, hogy segítsen ott ahol szükség van rá, vigyázzon a gyermekekre vagy az állatokra. Meghatározza a tulajdonosok gyarapodását, jólétét, amennyiben a manó jól érzi magát. Jótéteményeit ingyen, titokban végzi, egyedüli fizetsége a karácsonyi kásaadagja.

Éppen ezért óvatosan, csínján kell bánni vele, különösen a karácsonyi ünnepekkor nem szabad megfeledkezni róla, különben nagy baj érheti a gazdaságot és annak lakóit. Tomte észak jóindulatú házi manója, persze csak, ha kap zabkását, vajjal és mandulával.

Tomte: Viktor Rydberg megírta, Jenny Nyström lerajzolta

A Tomte ősrégi alakja a skandináv néphitnek, soha nem volt köze a keresztény hitvilághoz, a karácsonyi ajándékokhoz, a karácsonyfához sem. Egyedüli kapcsolata ezzel az ünnepkörrel az, hogy eljön és megeszi az egy éves munkájáért kapott bért, a kásáját.

A ma ismert Tomte figurának, Viktor Rydberg meseíró volt a kitalálója, Jenny Nyström adta hozzá a formát, az ő rajzai tették láthatóvá az addig csak elképzelt házi manócskát.

Viktor Rydberg a  Lille Vigg kalandjai karácsony estéjén (1871) című novellában és a „ Tomten ” (1881) versében fogalmazta meg először Tomten alakját. A mese 1864-ben jelent meg először nyomtatásban, 1875-ben illusztráltan is. Viktor Rydberg kultúrtörténelmet és művelődéstörténelmet tanított az egyetemen, érdekelte a skandináv és tágabb értelemben vett germán mitológia. Tomten alakja nem véletlenül fogalmazódott meg benne.

Jenny Eugenia Nyström svéd festőművésznő, grafikus, illusztrátor. Munkásságának egyik nagy eredménye a svéd karácsonyi manó, a Jultomte megalkotása, újrafogalmazása a svéd népi hagyományok alapján. Ebben és más témákban számtalan képeslapot alkotott és ezekkel nagy elismertséget és népszerűségre tett szert. 91 évesen halt meg, szerette a rádiót, a rajzait lefotózta és várta a televízió elterjedését, amit már nem élhetett meg.

1961-ben Astrid Lindgren kiadta a történet prózai változatát Harald Wiberg illusztrációival, majd 2007- ben készült el Astrid Lindgren történetei alapján a Tomte Tummetott és a róka című német film.

Mára a Tomte egy sajátos egyvelege lett Szent Miklósnak, a skandináv házi manónak és a karácsonyi kecskének. A házi manótól kölcsönzi a Tomte nevet, a kinézetét, és a karácsonyi kásaevést. Szent Miklóstól, a Mikulástól az ajándékosztást.

A régi skandináv mondák szerint, a karácsony estét varázslat és babona veszi körül. A karácsony éjszaka tele van rejtélyekkel. Ez az az éjszaka, amikor minden, ami láthatatlan, az láthatóvá válik, de csak akkor, ha hiszünk benne. Ilyenkor megláthatjuk tomtét is.

Házi manóból egy nem elég

A gyerekeknek legfontosabb manó, jultomte, a karácsonyi manó, aki a kedves gyerekeket keresi fel és hoz nekik karácsonyi ajándékot. Ő nem a kéményen át érkezik, hanem egyenesen bekopog az ajtón és átadja az ajándékot, cserébe ő is zabkását kér vajjal és mandulával, mert ha nem kap jövőre nem tér vissza. A karácsonyi manót vagy éppen a mikulást általában a nagypapa, az apa vagy az egyik nagybácsi testesíti meg, akinek távollétét igazolja, hogy éppen elindult friss újságot vásárolni.

A karácsonyi manón túl léteznek mások is. A gazdaságokban dolgozó manó a gårdstomte, vagyis az udvari manó. A hustomte, az a szó szerinti házi manó, aki benn él a házban, az alagsorban vagy a tetőtérben, és arról gondoskodik, hogy tiszta és rendezett legyen a ház, minden a helyén legyen. Időnként hallani, hogy tevékenykedik és vigyáz a házra. Ha kap zabkását, akkor kedves marad és nem rejt el semmit a házban, nem tesz csínytevéseket.

Az erdei manó, vagyis skogstomte az erdőben él, régi rönkökben vagy nagyobb fák odvában. Segítséget nyújt az erdőnek és annak lakóinak, hogy mindenki békében élhessen. Ha az erdőre veszély támad, figyelmezteti az állatokat, gondoskodik arról, hogy mindig legyen táplálékuk és segít, ha megbetegednek vagy megsérülnek.

Forrás: https://hirado.smosz.org/index.php/anyanyelvapolas/1322-jultomte-avagy-a-karacsonyi-mano

Forrás: https://svedotthon.blog.hu/2019/12/04/tomte_az_igazi_sved_mikulas

Forrás: Thiago de Moraes: Mítoszok Atlasza Móra könyvkiadó 2018

Kép: Copyright © Jan Bergerlind