Ahogy rövidülnek a napok és hűvösödik a levegő, hajlamosak vagyunk visszahúzódni a négy fal közé. A svédek viszont – ha esik, ha fúj – mozgásban maradnak. A természetjárás, a gyaloglás vagy a biciklizés nem sport, hanem életforma. A hangsúly az egyensúlyon, a praktikusságon és a környezettudatos döntéseken van.
Próbáljuk ki mi is: elég néhány apró változtatás, egy-egy nap gyalog, vagy biciklivel – és máris közelebb kerülünk a lagomhoz.

Az emberi lét egyik legtermészetesebb tulajdonsága, hogy járunk. A svéd öntudatban ez mélyen benne él: a mozgás nem teljesítmény, hanem a mindennap része. Erre van egy lefordíthatatlan kifejezésük, egy ige: motionera – ami annyit tesz, mint „mozogni”, „mozgásban lenni” vagy „gyakorlatot végezni”. Nem edzeni, nem küzdeni, csak mozdulni. Mert az embernek eredendően lételeme a mozgás.

Ha esik, ha fúj – a gyaloglás fenntartható

A svédek szívesen sétálnak, akár esőben vagy hóban is. A városokban gyalogutak, biztonságos járdák és parkokon átvezető ösvények segítik őket, vidéken pedig, ahol nincsenek kiépített utak, kitaposnak maguknak egy ösvényt. A lényeg nem a tempó, hanem a ritmuson van: friss levegő, szemlélődés, a mozgás stresszcsökkentő hatása. Erre van szükségük.

Teljesen mindegy, hol vannak:
– a déli Malmöben, ahol októberben az átlaghőmérséklet 7–12 °C,
– Örebro gyönyörű parkjaiban,
– vagy az északi Gällivare hegyi falvaiban, ahol ilyenkor már csak 1–2 °C az átlagos napi hőmérséklet.

Amikor néhány hónapot Svédországban éltem, október végére már délután háromkor sötét volt. A város azonban nem ürült ki – az emberek jöttek-mentek, gyalog indultak haza a munkából, vásároltak, sétáltatták a kutyát, levegőztek a gyerekkel. Mi is sétáltunk. Hideg volt, a levegő nyirkos, mégis érezni lehetett, hogy ez ott a természetes ritmus része. A mozgás nem sport, nem külön program, hanem egyszerűen az élet része.A svédek rétegesen öltöznek, vízlepergető kabátot húznak, jó cipőt választanak – és nem aggódnak az időjárás miatt.

Mi is megtehetjük. Talán nem mindennap, de hetente néhányszor. Munkába menet vagy hazafelé, a jelszavunk lehet hozzá: ne rohanj, csak haladj – lagom módra.

Haladjunk! Bicikli a városi életben

Képzeljünk el egy őszi reggelt: a levegő nyirkos, a levelek sárgák, a szél csípős. A svéd ilyenkor is biciklire pattan, ha csak teheti – még akkor is, ha autóval is eljuthatna A-ból B-be. A városokban biztonságos kerékpárutak és biciklisávok hálózzák be az utcákat. Sok nő sportcipőben és kosztümben teker munkába, ahol majd átveszi egy csinosabb cipőjét – vagy nem. A svéd praktikus: az elegancia és a funkcionalitás nem zárja ki egymást.

A téli kerékpározásnak is megvannak a maga trükkjei:
szöges kerékpárgumik, broddar (cipőre húzható szöges hám), vízálló ruházat és fényvisszaverő kiegészítők. Mindez nem luxus, hanem biztonság.

És ami a legfontosabb: nem verseny ez. A cél nem a gyorsaság, hanem hogy mozgásban maradjunk – testben és lélekben is.

Lagom inspiráció

Nem arra buzdítunk, hogy most mindent meg kell változtatni. Nem is lehet, és nem is kell.
Tisztában vagyunk vele, hogy itt más a közlekedési kultúra: sok helyen még mindig sózzák az utakat, nem kőtörmelékkel szórják; a gyalogosnak a latyakot és a középre húzott hóbuckákat kell kerülgetnie, a biciklisnek meg a kátyúkat.
Mégis: el lehet kezdeni. Elég, ha hetente egyszer biciklire ülünk, vagy egy megállóval korábban szállunk le a villamosról.

A svéd lagom filozófia szerint az „éppen elég” is elég – és ez a mozgásban is működik. Mert a mozdulat, a ritmus és a friss levegő: mind a kiegyensúlyozottság része.

Fotó: Anna Holm/ Visit Dalarna