A Vasa hadihajó első és egyben utolsó útját 1628. augusztus 10-én tette meg. Mindössze 1300 méter után felborult és elsüllyedt. 333 évvel később a svédek kiemelték. Ma a Vasa Múzeumban testközelből csodálhatjuk meg. A hajó 98 százaléka az eredeti elemekből áll.
A legizgalmasabb látnivalók egyikének tartom a Vasa hajó történetét a Svéd Királyságban. A Vasa Múzeumban nem csak egy kimentett hajót láthatunk. Egy összképet kapunk arról, hogy mennyire nagyon gondoskodóak a svédek, ha a saját történelmükről, nemzeti örökségükről van szó. Ez több annál, hogy svéd lobogót szúrnak a húsgombócba vagy aggatnak a karácsonyfára, bár a nemzeti identitásuk abban is erősen megmutatkozik. A Vasa hadihajó sztorija a svéd történelem egyik leglátványosabb fiaskója, mégis példaértékűen kezelik. H van valami, amiben a svédek nem lagomok, azaz nem mérsékeltek, az maga a Vasa hadihajó.
Régóta készültem arra, hogy írok a hajóról, a Vasa Múzeumról tett látogatásomról, mintegy ajánlóként, hogy ha az olvasóm Stockholmban jár, ne hagyja ki a lehetőséget. Hiszen a Vasa mégiscsak 333 évig víz alatt volt. Ugyanakkor nem lehetek teljes mértékben naprakész, mert már eltelt hét év, hogy legutoljára a múzeumban jártam, az akkor hétéves fiammal. Ugyanakkor időnként megnézem a múzeum honlapján, éppen milyen újdonságokkal rukkolnak elő a svédek a hajóval kapcsolatban. Mert mindig van valami, a Vasa hajó újra felborulhat.
Egy kis történelem, avagy a Vasa háttérsztorija
Manapság divat minden történetet már azelőtt elkezdeni, hogy elindult volna, visszanyúlni a kezdetek előtti előzményekhez. Éppen ezért hangsúlyoznám a Vasa hajó építésének körülményeit. Mert elsüllyedésének okát nem lehet sem egy emberben, sem egy mozzanatban keresni.
Jó, ha tudjuk, hogy építése idején éppen dúlt a Harmincéves háború. Ennek a háborúnak pedig egyik meghatározó személye II. Gusztáv Adolf svéd király volt. Aki műveltségéből, intelligenciájából, hadvezéri, valamint diplomáciai képességeiből kifolyólag méltán viselte az Észak Oroszlánja titulust, és vált az európai történelem egyik legnagyobb alakjává. Amit ő nagyon tudatosan, külsőségekkel is erősített – jó volt a marketing stratégiája. Na meg a hadi. Kivéve a Vasa hajó vízre bocsátását.
II. Gusztáf Adolf a királyi büdzséjéből 1625. januárjában négy hajó építést rendelte meg Henrik Hybertsson holland hajómestertől. Ezen hajók egyike volt a Vasa, amit a világ akkor egyik legerősebb hadihajójának szántak a Balti-tengerre, a katonai terjeszkedés részeként a lengyel-litván háborúba. A munkálatok hamar megkezdődtek, a tél végén már le is fektették a Vasa gerincét. Ám ekkorra a hajómester annyira lebetegedett, hogy átadja a hajóépítés felügyeletét a még tapasztalatlan tanítványának Hein Jakobssonnak. Alig egy év múlva Henrik Hybertson meghal.
Felborul és elsüllyed, de még nincs vége a sztorinak
Két évvel később 1627 tavaszán a Vasa-t vízre bocsátják, mintegy 400 férfi és nő munkás, hajóács dolgozik a hajótest és a kötélzet befejezésén, ami a nyárra el is készül. A Vasa 69 méter hosszú lett. 3 árbóccal rajta 10 vitorlával, a gerinctől a főárboc tetejéig mintegy 52 magas lett. A hajón 62 ágyú sorakozik. 120 tonna ballaszttal és több száz szoborral szerelték fel. A Vasa hajón 460 szobor és több mint 300 dísztárgy található – a hajó súlya több mint 1200 tonna.
A Vasa vízre bocsátása előtt, a felügyelő kapitány Söfring Hansson aggódását fejezi ki Klas Fleming admirálisnak, hogy a monumentális hajó már a rakparton elsüllyedhet. A felügyelő kapitány meglátása szerint, a Vasa veszélyesen instabil volt, a bronzból öntött ágyúkkal túl nagy súlyt kapott a hajótest felső szerkezete. Mindezek ellenére, a királytól érkező nyomásra a hajó mielőbbi elindítására akkora nagy, hogy az admirális megparancsolja a kapitánynak, hogy vigye ki a hajót. II. Gusztáv Adolf
Így 1628. augusztus 10-én a Vasa elindul. Szép idő volt, nem számítottak hullámzásra, így az ágyúnyílások is nyitva maradtak. Sőt, két ágyú egy-egy tiszteletlövést is leadott. Ám egy hirtelen széllökésben a hajó megdől, a víz pedig beömlik az ágyúnyílásokon át a hajóba. A szerencsésebbek az árbócokra mászva, szobrokba kapaszkodva menekülnek meg. A katasztrófában 50 matróz vesztette az életét. A hajó pedig lesüllyed az öböl mélyére, mintegy 35-37 méterre.
A baleset után, akit csak lehetett elővettek, hogy kihallgassák, ki vagy mi okozhatta a katasztrófát, de valójában senki nem volt okolható. A legénység tiszta volt, ittasak nem voltak, az építők minden utasítást betartottak, Hein Jakobsson csak annyiban változtatott a hajón, amit maga a király követelt meg a markánsabb felfegyverkezésért. A hajó néhai tervezőjét Henrik Hybertsson-t utólag nem okolhatták, se nem büntethették. Nem találtak vétkest, “csak a jóisten tudja, miért süllyedt el”, zárták le a nyomozást.
Majdnem bútorrá lett, de szerencsére múzeumba került
A hajó hogy-hogy nem vált az enyészetté? – volt az első meghökkenésem tinédzser koromban, amikor beléptem a múzeumba. Ezt a kérdést bizonyára az olvasó is felteszi nekem. Ennek az oka nagyon röviden az, hogy a Balti tengerben nem él meg az úgynevezett hajóféreg, ami megeszi a fa hajóroncsokat, továbbá akkoriban annyira szennyezett volt a víz, hogy más, fát pusztító mikroorgazmus sem maradt meg a vízben, a hajó pedig újonnan és sértetlenül süllyedt el, ami szintén egyfajta védelmet nyújtott a rothadás ellen.
A hajó felhozatala, hosszú évtizedeken keresztül nem merült fel, a technika fejlődésével viszont egyre több hajóroncsról kezdenek tudni, és kezdik azokat a felszínre hozni. Eleinte a hajón maradt tárgyakat kezdik a búvárharangok megjelenésével kimenteni. Ágyukat, szobrokat emelnek ki először a Vasa-ról.
Többen pályáznak az elsüllyedt Vasa megkeresésére, az Oskarshamn-i testvérpár is, ők a hajó sötét színű faanyagából 1920-ban bútort akarnak készíteni, az akkor divatos art deco stílusban. De erre szerencsére nem kapnak engedélyt.
Helyette Anders Franz nevéhez fűződik a Vasa kiemelése. A vezető tengeri régészt már gyermekként lenyűgözték a stockholmi szigetcsoport hajóroncsai. A 17. századi dokumentumok adatai alapján Franz 1954–1956 nyarát a Vasa keresésével töltötte, amelyhez kutatóhorgonyokat húzott a tengerfenéken egy motorcsónakkal. Augusztus 25-én, amikor Per Edvin Fälting búvárral Beckholmen környékén keresik a hajót, a horgony megakad egy hatalmas, tölgyfából készült tárgyon. Megtalálják a Vasát!
A hajó kiemelése 1957-ben őszén kezdődik, búvárok alagutakat fúrnak a hajó alatt, hogy kábeleket tudjanak átvezetni. 1959. augusztus 20-án beindulnak a szivattyúk, és a Vasa kiszabadul 35-37 méter mélyen a sárból, és megemelik a vízfelszín alá, mintegy 17 méteres mélységbe. A búvárok pedig még másfél évet töltenek ezután azzal, hogy előkészítsék a hajót a végső kiemelésére.
Ami 1961. április 24-e, hétfőn érkezik el. Kiemelik a Vasa-t, a több mint 14 000 kilazult fa alkatrészével együtt. Nézelődök ezrei zsúfolódnak össze Kastellholmen környékén, amikor a Vasa 333 évnyi hibernáció után végül feltűnik az öböl mélyéről.
Harc az idővel
A kiemelése után a Vasa példátlan kihívás elé állítja a régészeket. Azelőtt soha nem állt ásatásra készen négyemeletes építmény, aminek eredeti tartalmának nagy része háborítatlan is maradt. A hajót és annak darabjait egyenként tartósítják, majd újra összeállítják a hajót, mint egy óriási kirakóst. Nehezíti a feltárás körülményeit, hogy a hajót nedvesen kell tartani, hogy ne száradjon ki, ne repedjen meg a fa, mielőtt megfelelően konzerválni kezdik. Az ásatást állandó szitáló víz, és legalább egyméteres iszapos sárban kell végezni. Ez a folyamat 17 éven át tart.
A permetezés után is hosszú utat kell még megtennie a hajónak. A fának lassan kell száradnia, hogy elkerülje a repedéseket. Erre újabb tíz év telik el. Közben építeni kezdik a Vasa végleges helyét. A Vasa Museum épületébe 1990. június 15-én kerül a hadihajó. Azóta több, mint 35 millióan csodálták meg a Vasa-t.
A vég elkerülhetetlen, egyszer a Vasa is az elenyészetté válik. De a Vasa Múzeum mindent megtesz azért, hogy lassítsa ezt a folyamatot. Ehhez a múzeum nagytermét egyenletesen, a Vasa-nak optimális 18-20 fok közötti hőmérsékleten és 53 százalékos páratartalmon tartják. Továbbá a savas vegyületek okozta pusztulás fékezésére, például a sárga-fehér foltok megjelenése ellen, újabb és újabb módszereket próbálnak ki. Miközben a múzeum látogatói száma nem csökken, hanem nő, hiszen világszenzációról van szó.
Vasa hadihajó kihagyhatatlan élmény lett
A műtárgyak és maga a hajó felbecsülhetetlen értékű betekintést nyújt a ma emberének a tengeri hadviselés, a hajóépítési technikák és a mindennapi élet részleteibe a 17. század eleji Svédországból. Amit érthető módon a svédek szerfölött óvnak, amennyire csak lehet. És méltán büszkék arra, hogy a Vasa felkerült a TripAdvisor, a világ legnagyobb utazási oldalának, a legjobb múzeumok top 10-es listájára.
Miközben a Vasa mindig ad újabb és újabb feladatot. A legutóbbiak egyike volt, amikor 4000 rozsdás vascsavart cseréltek ki rajta. A folyamat hét éven át tartott, de Vasa sokkal jobb formában lett ezután. Hiszen 8 tonnával könnyebb lett az új acélcsavarokkal, amik meglehetősen jól ellenállnak a korróziónak, csökkentve a romboló hatású kémiai reakciók kockázatát a fában. Amivel a Vasa várhatóan hosszú évekig még fennmarad az utókor számára.
Ha nem borul fel újra, mert még ez is megeshet(ett volna). A nem megfelelően eloszlatott súly sokáig fejtörést okozott a Vasa Múzeum dolgozóinak. Hogy a hajó ne boruljon fel, idén április-májusában 27 részből álló tartóállványt építettek a Vasa köré, ami a remények szerint megakadályozza a Vasa borulását.
Ha szeretnél része lenni te is a Vasa történetének, ne hagyd ki a stockholmi látogatásodból. A múzeum nyitvatartásáról, elérhetőségeiről, árakról és megannyi másról, ami ebbe a cikkbe nem fért bele tájékozódhatsz a weboldalról, részben magyarul is.
Illetve további videókat nézhetsz meg a Vasa-ról a múzeum YouTube csatornáján.
Fotók: Anneli Karlsson, Vasa Múzeum/SMTM
