
Olyan szófordulatoknak néztünk utána, amelyeket „svédeknek” nevezünk, hogy kiderüljön: tényleg Svédországból származnak-e, vagy csak egy jól sikerült nyelvi svédcsavarról van szó. Kiderül, melyik svédnek mondott, a névhez méltóan skandináv, és melyik csak magyar találékonyság – egy kis kultúrtörténeti barangolás a nyelv és a hétköznapok határán.
A svédmasszázs a nyugati hagyományokon alapuló egyik legismertebb masszázsfajta. Kiterjed az egész testre, az izmok, inak és ízületek átdolgozására irányul. Ellazítja a görcsös, fájdalmasan feszes izmokat, és javítja a mozgásfunkciókat. A svédmasszázs legelterjedtebb fogásai a gyúró, dörzsölő, simító és rezegtető mozdulatok. De vajon mitől svéd, a svéd masszázs?
A svédmasszázs Pehr Henrik Ling svéd testnevelés-oktató (1776–1839) nevéhez köthető, aki 1813-ban Stockholmban megalapította a Gyógytorna és Masszázsintézetet, itt rendszerezte a masszázs fogásait, és tornagyakorlatokkal kombinálta azokat.
Később a holland Mezger volt az, aki 1867-ben összefoglalta a módszer alapjait, és használta rá a svéd masszázs kifejezést, míg a berlini ortopédus, Albert Hoffa a 19. század végén továbbfejlesztette azt a technikát, amit ma ismerünk. A svéd masszázs alapjain nyugszik az úgynevezett irodai masszázs is, amelyet ruhán keresztül végeznek.
Tehát a svéd masszázs, alapjaiban tényleg svéd.
A tornagyakorlatoknál maradva, jöjjön a svédszekrény szó. Dereng valami? Igen, a szekrényugráshoz használt bútorszerű, magas padot nevezzük magyarul tornaszekrénynek vagy svédszekrénynek. A tornatermek elmaradhatatlan bútordarabja, amelyre mindannyian emlékszünk az iskolai testnevelés órákról. A svédszekrény – akárcsak a bordásfal és a gerenda – szintén Pehr Henrik Ling nevéhez fűződik. Ő rendszerezte a modern tornaszerek használatát, amelyek a svéd gimnasztika alapját képezték.
Svédül a svédszekrényt „plint”-nek nevezik – tehát itt is valódi svéd eredetről beszélhetünk.

A svédszőke vagy skandinávszőke kifejezések azokra a világos, platinaszőke árnyalatokra utalnak, amelyeket gyakran az északi népekhez társítunk. Használjuk hajszínként, színárnyalatként is – de a svédek maguk ritkán nevezik így a hajukat.
A „svédszőke” inkább a nemzetközi szépségideálból ered, mintsem a valóságos svéd önmeghatározásból. Nem véletlen, hogy Marilyn Monroe eredetileg barna haját kifejezetten svédszőkére festették, hogy elérje azt az ikonikus, „északi” árnyalatot, amit ma is a klasszikus szőkeség mintájaként tartunk számon.
A svéd konyhában a gomba ritkán szerepel salátaként. Ha mégis, akkor inkább melegen, spenótlevelekkel vagy majonézes, sárgarépás-paradicsomos változatban, amit ők orosz saláta néven emlegetnek. Ez utóbbi hasonlít leginkább arra, amit mi svéd gombasalátának hívunk: enyhén édeskés-savanykás, sűrű szószban kevert gombák, ahogy a 70–80-as években a klasszikus hidegtálakon megszoktuk.
Hogy mitől „svéd”? Valószínűleg csak ízvilágában és hangulatában, nem pedig eredetében. De nálunk a kaszinótojás, párizsis szendvics és a svéd gombasaláta hármasa nélkül egyetlen retró buli sem lehet teljes.
Ez az az egyik legismertebb „svédes” kifejezésünk, amely valóban Svédországból ered. A svédasztalos kínálat a svéd „smörgåsbord” („kenyér- és vajas asztal”) hagyományából nőtt ki. A 16. században a „brännvinsbord„, vagyis a pálinkás asztal volt a kiindulópont: a pálinkához különféle falatokat, halakat, sajtokat és rágcsálnivalókat kínáltak.
A cikk elkészítésében Éberling Adrienn, az Online Svéd csatorna létrehozója is segítségünkre volt: szakmailag átnézte és pontosította a nyelvi érdekességeket. Adrienn elmondta, hogy a „smörgås” szó eredetileg „vajdarabkát” jelentett, ami később bővült ki és vajas kenyeret is jelentett, amire különböző feltéteket lehet rátenni. Így a „smörgås” szó jelentése tovább bővült és manapság a kész szendvicsre is használják. Van például „ostsmörgås” (sajtos szendvics), „räksmörgås” (garnélarákos szendvics) stb.
Hozzátette: – A „smörgåsbord” szó eredetileg vajas kenyeres, illetve szendvicses asztal volt, mivel mindig volt kenyér és vaj az asztalon, kiegészítve olyan egyéb ételekkel, amiket feltétként a vajas kenyérre lehetett tenni, illetve hozzá enni. Aztán kisebb meleg fogások is megjelentek mellettük az asztalon. Így alakult ki a mai (magyarul svédasztalnak nevezett) büféasztaluk, ami főként karácsony alkalmával kap nagyobb szerepet, bőségesebb választékú és megteremti az ünnep hangulatát.
Az internetes források szerint a svédasztal hagyománya a 19. században kezdett igazán elterjedni, és a világkiállítások – különösen az 1939-es New York-i – tették nemzetközileg ismertté a módot és így a kifejezést is.
Így amikor ma „svédasztalról” beszélünk, ezúttal valóban a helyén van a svéd jelző.

Állítható csavarkulcsnak vagy állítható villáskulcsnak nevezzük azt a szerszámot, amivel meghúzni illetve lazítani lehet a szögletes fejű (főleg hatlapfejű) csavarokat vagy anyákat. És miért svédkulcs, ha a feltalálása egy angol mérnök, Richard Clyburnhöz (1842) köthető? Mert a svéd Johan Petter Johansson 1891-ben szabadalmat kapott a kulcs továbbfejlesztésére.
Emiatt hívjuk mi (és néhány más ország) svédkulcsnak, míg például Franciaországban, Németországban vagy Olaszországban angolkulcsként ismert.
A svédek maguk „skiftnyckel”-nek nevezik – vagyis egyszerűen: állítható kulcsnak.

A szerszámok világából kilépve, a svédcsavar már teljesen másról szól. Használjuk váratlan fordulatokra, de a sportban is ismert mozdulat: a vízilabdában azt a technikát jelenti, amikor a játékos háttal a kapunak, egy gyorsan megtett 180 fokos fordulattal és csavarással lövi be a labdát.
És hogy miért „svédcsavar”? Az elnevezés eredete nem egyértelmű, de annyi biztos, hogy semmi köze a svédekhez – sőt, a mozdulatot állítólag egy angol játékos találta ki. A magyar nyelvben a „svéd” jelző itt tehát nem az eredetre, hanem inkább a ravasz, váratlan fordulatra utal.
Ezt a nyelvi árnyalatot Éberling Adrienn, az Online Svéd csatorna létrehozója is pontosítja: – A magyar „svédcsavar” kifejezésnek nincs szó szerinti megfelelője a svédben. Az „oväntad vändning” (váratlan fordulat) vagy a „klurig lösning” (rafinált megoldás) áll hozzá a legközelebb.
Ha valaki azt hallja, „svédkeserű” vagy „svédcsepp”, talán egy északi eredetű gyógyitalra gondol. A név alapján logikusnak tűnne, de a történet kicsit bonyolultabb.
A svédkeserű (latinul Elixir amarum Suecicum, németül Schwedenbitter) valójában nem Svédországban született, és nem is egyetlen svéd tudós találmánya. A receptet a 17–18. század fordulóján Dr. Claus Samst, egy svéd orvos és gyógynövénykutató rendszerezte, aki korábbi, közép-európai – főként Paracelsus tanításaira épülő – elixírreceptúrákat dolgozott tovább. Innen kapta az ital a „svéd” nevet.
A svédkeserű tulajdonképpen egy gyógynövényes keserűlikőr, amely többek között ürömöt, mirhát, angyalgyökeret, kamillát és rebarbarát is tartalmaz. Eredetileg gyógyászati célra használták: emésztésjavítóként, gyomorerősítőként és sebgyógyító tinktúraként.
A 20. században az osztrák Maria Treben tette újra népszerűvé, amikor könyvében (Egészség Isten patikájából) a „kis” és „nagy” svédkeserű receptjét közkinccsé tette. Az ital ma is sok gyógynövényboltban kapható, és házilag is gyakran készítik.
A svédcsepp tulajdonképpen a svédkeserű alkoholos kivonata – cseppentős formában, belsőleg és külsőleg egyaránt használják. Így a kettő szorosan összetartozik, mint ital és tinktúra, mégis a név félrevezető: a svédkeserű nem Svédországban készült, csak egy svéd orvos nevéhez fűződik, aki a receptet továbbfejlesztette.
Tehát itt is elmondhatjuk: a „svéd” jelző inkább történelmi és marketingfogás, mint valódi földrajzi utalás.
Hogy van-e erre svéd megfelelő? Éberling Adrienn így magyarázza:
– Le lehetne szó szerint fordítani „svensk bitter„-re, de ettől egy svéd valószínűleg csak értetlenül nézne. Nem egy létező likőr, és a „bitter” szó ráadásul félrevezető: inkább valamilyen gyógynövényes tömény ital jutna róla eszükbe – mondja mosolyogva Adrienn – sokkal találóbb a „örtbaserad tinktur” (gyógynövényalapú tinktúra), ha mindenképp svéd megfelelőt keresünk.
És ha már keserűknél tartunk: a svédkeserűnek van egy magyar rokona is – a Zwack Unicum. Mindkettő gyógynövényes ital, amelyet eredetileg gyomorerősítőként és emésztésjavítóként készítettek, és mindkettőre igaz, hogy a recept titka évszázadok óta családi örökség. A különbség csupán annyi, hogy míg a svédkeserű inkább gyógyelixírként vált ismertté, addig az Unicum nemzeti italként nőtte ki magát, és ma már a magyar identitás része. Úgy is mondhatnánk: ez a történet igazi magyar svédcsavar.
– És ne feledkezzünk meg a „Budapestbakelse” nevű, Svédországban kifejezetten népszerű süteményről sem, amit mi magyarok alig ismerünk – teszi hozzá Adrienn. Érdekes helyzet: egy édesség, amely svéd, mégis minket idéz meg a nevében. A receptet már korábban bemutattuk, érdemes kipróbálni.
Ez a kis kitérő jól mutatja, milyen játékosan keveredik a két kultúra a nyelvben és a gasztronómiában is. Ahogy láttuk, a magyar „svédes” szavak fele valóban Svédországhoz kötődik, a másik fele viszont csak névleg viseli a jelzőt. De akár masszázsról, kulcsról, gombasalátáról vagy keserűről van szó, egy biztos: ha nálunk valami „svéd”, az mindig egy kicsit különleges – és egy kicsit magyar is.
Köszönjük Éberling Adriennek a szakmai segítséget!
Forrás: ITT és ITT és ITT és ITT
Fotó: Lagom Neked Magazin




Vidd haza a svéd hangulatot.
Egy egyszerű, szép bögre – pont annyi, ami elég.
Lagom Neked a mindennapokban.