A téli napforduló az év legrövidebb nappalát – és ezzel együtt a leghosszabb éjszakáját – jelenti. Svédországban, ahol a sötétség nem pusztán pillanatnyi hangulat, hanem hosszan tartó valóság, ez a nap nem a napsütés hiányáról szól, hanem egy fordulópontról: a remény kezdetéről.

Amikor arról beszélünk, hogy Svédországban sötét van, nem csupán az éjszakai feketeségre kell gondolnunk. Arra is – de leginkább a hamar beköszöntő őszre, a hosszúra nyúló télre, sőt a tavasz nagy részére is, mint szinte egy szünet nélküli, szürke félhomályra. A Nap korán nyugszik és későn kel, ezért – különösen minél északabbra élnek – a svédek gyakran érzik úgy, hogy a sötétség szinte folyamatos, hiszen nagyon kevés ideig van világos.

Nem csoda így, hogy különösen fontos számukra a téli napforduló – svédül Vintersolståndet –, amely után napról napra egyre hosszabbak lesznek a nappalok. Eleinte csak néhány másodperccel több világosság jut – alig észrevehetően, mégis biztosan. A növekedés lassú, de márciusban, a tavaszi napéjegyenlőség környékén már akár napi öt perccel is több a nappali fény. Midsommarkor pedig elérkeznek az év leghosszabb nappalai.

Polarnatt – a sarki éjszaka

Stockholmban idén, a téli napforduló napján, december 21-én a nappal mindössze 6 óra 4 percig tart. Jokkmokkban a világos idő hossza körülbelül 2 óra 6–7 perc, míg Kirunában legfeljebb fél- egy óra, de előfordulhat a Nap fel sem kel. Összehasonlításképpen: Budapesten ugyanezen a napon 8 óra 26-27 perc lesz a nappal hossza – amit mi már így is rövidnek érzünk.

Érdekesség, hogy a leghamarabbi napnyugta nem a napforduló napján van, hanem már december elején. Több napon át szinte azonos időpontban nyugszik le a Nap. És a legkésőbbi napkelte csak az év végén, illetve az új év elején lesz.

Svédországban ezt az időszakot gyakran polarnattnak, vagyis sarki éjszakának nevezik. Az északi sarkkör környékén ilyenkor a Nap egyáltalán nem kel fel: napközben is csak halvány szürkület uralkodik, mert a Nap a horizont alatt marad. Ez az év egyetlen időszaka, amikor a Nap egész nap rejtve marad.

A Midsommar és a téli napforduló

Érdekes módon a svédek nagy ünnepet szentelnek a Midsommarnak, az év leghosszabb nappalának. Pedig attól a ponttól kezdve napról napra csökken a világos órák száma egészen a téli napfordulóig, amikor elérkezünk az év leghosszabb éjszakájához és legrövidebb nappalához. Innen azonban megfordul az irány: a sötétség lassan fogy, a fény pedig növekedni kezd.

Ezen a vasárnapon a fény még alig észrevehetően tér vissza. Nem látványosan, nem ünnepélyesen – éppen csak annyira, hogy tudjuk: innentől már nem fogy tovább.

Nem véletlen, hogy a fénynek ilyen nagy jelentősége van a svédek mindennapjaiban. Nemcsak az ünnepi időszakban, hanem az ablakokban égő lámpák, a mécsesek, gyertyák és a visszafogott, modern LED-világítás formájában is jelen van. Ezek nem pusztán díszek, hanem szükségletek – amelyek mégis varázslatossá teszik a hangulatot.

Ok a reményre

A téli napforduló Svédországban nem zajos ünnep, sőt nincs is külön ünnepe. Gyökerei a kereszténység előtti Yule (Jul, vagyis karácsony) ünnepkörhöz nyúlnak vissza. Régi neve, a starbrak szó szerint töréspontot jelent: megállást és megtörést az időben. A sötétséget nem legyőzni akarták, hanem átélni, mert tudták, hogy csak így lehet megérkezni a fényhez.

Ma már ez a nap az advent és a karácsony időszakában szinte észrevétlenül elvész, mégsem feledkeznek meg róla teljesen. Bár december 21-e hozza el az év legsötétebb éjszakáját, egyben a hosszabb, világosabb nappalok ígéretét is magában hordozza.

És ez már elég ok a reményre – és az elcsendesedésre. Gyertyát gyújtanak, meleg italt készítenek, és csak ülnek egy kicsit csendben: ez egy pillanatnyi béke a tél közepén. Ezt mi is megtehetjük december 21-én, vasárnap délután.

Öltözzünk fel melegen, és tegyünk egy rövid sétát napkeltekor vagy napnyugtakor. Ragadjuk meg a lehetőséget, hogy gyenge fényviszonyok mellett is fotózzunk – nem kell tökéletesnek lennie a képnek. Küldd el nekünk, vagy oszd meg, és használd a #lagomneked vagy #lagomadvent hashtageket.

A lagom szemlélet szerint nem siettethetjük a világosodást, és nem követelhetünk többet a Naptól. Elfogadjuk, hogy most ennyi van – és ennyinek most elégnek kell lennie.

Fotó: Rolf Kummu