
Nem teljesen van így, hiszen ott a Midsommar is, a svédek Szent Iván éjszakája. De a Valborg valahogy más. Kevésbé koreografált, kevésbé szép, inkább spontán, mondhatni vad, könnyebben változtatják a menetét. Olyan, mint egy közös sóhaj: végre vége a télnek, ki lehet törni, lehet bulizni.
És ami kívülről nem látszik: nem csak az esti tűzrakás a lényeg.
A Valborg valójában már reggel elkezdődik. Pezsgővel és eperrel, pokrócokkal a parkban, a vízparton vagy egy tisztás közepén, ahol az esti máglyát rakják. Vásárok szerveződnek, nagy az evés-ivás. Idegenek ülnek le egymás mellé, beszélgetések indulnak, nevetések vándorolnak egyik társaságtól a másikig. A svédek kilépnek a saját visszafogott lagom kereteikből.
Uppsalában mindez még egy szinttel feljebb lép. A Fyrisån folyón rendezik meg a házi tákolású „csónakversenyt” ami inkább látványos káosz, mint sport: borulások, nevetés, direkt ügyetlenkedés. Nem a teljesítmény számít, hanem az élmény. Minél érdekesebb, humorosabb, kedvesebb vagy éppen meghökkentőbb tutajjal megjelenni. A Forsränningen hagyománya 1975 óta több tízezer nézőt vonz a folyópartra. Állítólag két diák fogadásából indult az egész.
A tutajokat a résztvevők maguk építik, és a borulás szinte a műsor része.


Az egyetemi városokban a diákokon ott a fehér sapka, a studentmössa, ami nem egy kiegészítő, sokkal inkább egy jelzés: ide tartozom. Ahogy közeledik az este, a hangulat sűrűsödik. A máglyák körül már nem csak a tűz miatt gyűlnek össze az emberek. Éneklés, kiabálás, taps – nem szervezetten, hanem ahogy éppen alakul. Kicsit kaotikus, és pont ettől érzik jól magukat az emberek.
A svédek ilyenkor nem változnak meg teljesen. Inkább csak felszabadulva közelebb engedik magukhoz egymást. A Valborg egyfajta szociális feloldás: egy nap, amikor a tél alatt felgyülemlett csend és visszafogottság helyet ad a közösségnek, a barátkozásnak.
És talán ez a lényege. A tűz csak keret ahhoz, hogy a svédek közelebb kerüljenek egymáshoz és legyen okuk a vígadalomra.
A Valborg a zenéről is szól. Hagyományos tavaszi dalok csendülnek fel a helyi kórusok előadásában, mint a Längtan till landet, a Sköna maj välkommen vagy az O hur härligt majsol ler. Emellett újabb dalok is megjelennek, de a hangulat mindenhol ugyanaz: közös éneklés, ami lezárja a telet és megnyitja a tavaszt.
Ahogy lemegy a nap, és a máglyák lángra kapnak, a hangulat egyszerre lesz ünnepélyes és felszabadult. A svédek kilépnek a megszokott keretek közül, közelebb kerülnek egymáshoz, és egy kicsit hangosabban élik meg azt, ami addig csendben gyűlt bennük.
És talán ezért ilyen fontos a Valborg. Mert nem csak a tavaszt köszönti, hanem azt is, hogy újra lehet együtt lenni – egy pokrócon, egy tűz körül, egy dalban.
És a svédek arról sem feledkeznek el, hogy XVI. Károly Gusztáv ezen a napon, április 30-án ünnepli a születésnapját.
Fotó: Tovok/Fotosidan




Vidd haza a svéd hangulatot.
Egy egyszerű, szép bögre – pont annyi, ami elég.
Lagom Neked a mindennapokban.