A svéd mérnök és feltaláló érdeklődése szerteágazó volt. Nils Gustaf Dalén nem egy előre eltervezett tudományos pályán jutott el a Nobel-díjig. Ismerjük meg!

Gustaf Dalén 1869-ben született a svédországi Stenstorpban, az ország délnyugati részén, Götaland régióban. Szülei, Anders Johansson és Lovisa Dahlén Johansson tehetős gazdák voltak.

Gustaf imádott feltalálni dolgokat. Gyermekkorának egyik leghíresebb története az általa 13 éves korában feltalált ébresztőórához kapcsolódik. Gustaf szerette reggel korán meginni a kávéját. Ezt szem előtt tartva összerakott egy régi faliórát, amit az apjától kapott, egy darab fémlemezből, egy ütőszerkezetből és egy csiszolópapírral bevont hengerből. Tizenöt perccel azelőtt, hogy az óra ütött volna, a henger forogni kezdett, és meggyújtott egy gyufát. A gyufa egy gázlámpán lógott, a lámpa felett pedig egy kanna kávé volt. Amikor Gustaf ébresztőórája megszólalt, a fiatal feltaláló egy kivilágított szobában ébredt, ahol egy kanna forró kávé várt rá.

A tejgazdaságtól a mérnöki tanulmányokig

Pályafutása nem tipikusan indult: először mezőgazdasággal foglalkozott, dolgozott kertészként, gazdaságot vezetett, és tejgazdaságot is működtetett. Közben folyamatosan szerkezeteket készített, kísérletezett és új megoldásokat keresett. A gyakorlati életből indult, és az ott tapasztalt problémák inspirálták a találmányait.

Dalén egyik korai találmánya a tej zsírtartalmának mérésére szolgáló készülék volt. Ezzel Stockholmba utazott, hogy megmutassa ötletét a híres svéd feltalálónak, Gustaf de Lavalnak. Kiderült, hogy de Laval már szabadalmaztatott egy hasonló megoldást. A fiatal Dalén csalódottan távozott, ám de Laval azt tanácsolta neki, hogy tanuljon tovább, és szerezzen mérnöki képzettséget.

Dalén megfogadta a tanácsot és 1892-ben megkezdte tanulmányait a göteborgi Chalmers műszaki intézetben. 1896-ban végzett, ezután Zürichben, az Eidgenössische Polytechnikum intézményében folytatta tanulmányait. A Chalmers ma is büszkén tartja számon egykori hallgatóját, mint az intézmény Nobel-díjasát.

Az AGA világítótornyok forradalmasítása

Svédországba való visszatérése után Gustaf Dalén főmérnök lett a Svenska Karbid och Acetylen AB-nél, amely később az 1904-ben alapított, világhírű AGA vállalattá alakult. Dalént különösen érdekelte az acetilén, a 19. század végén széles körben használt gáz, amelyet ígéretes üzemanyagnak tekintettek a világítótornyok jelzőfényeihez. A probléma az volt, hogy az acetilén bár rendkívül erős fényt ad, egyben veszélyes és nehezen kezelhető anyag. Dalén első feladata, és egyben első áttörése is az volt, hogy megtalálta a módját a biztonságos használatának.

A Dalén-féle villogó berendezés az acetiléngázt kisebb adagokban, buborékok formájában engedte ki, amelyeket egy állandó láng gyújtott meg. Így a világítótorony nem folyamatos fényt adott, hanem szabályos időközönként villant fel. Ez a megoldás csaknem 90 százalékkal csökkentette a gázfogyasztást. A villanások közötti idő szabályozható volt, így az egyes világítótornyok fényjelzései megkülönböztethetővé váltak.

Dalén úgy gondolta, hogy a jelzőfényeknek nappal nem kellene világítaniuk. Ez vezette egyik leghíresebb találmányához, a napszelephez, amelyet 1907-ben fejezett be. Az elv egyszerű, mégis zseniális volt: a sötét tárgyak több napfényt nyelnek el, mint a világosak, a hő pedig kitágulásra készteti őket. A szerkezetben egy fekete rúd és három világos, fényvisszaverő rúd kapott helyet. Napsütésben a fekete rúd jobban felmelegedett és kitágult, ezzel elzárta a gáz útját, így a fény kialudt. Sötétedéskor a rúd lehűlt és összehúzódott, a gáz ismét áramolhatott, és a fény újra kigyulladt. A működéséhez nem kellett sem elektromos áram, sem emberi felügyelet, sem bonyolult vezérlés. A világ első ilyen napszelepe a stockholmi Blockhusudden világítótornyában működött. Amikor 1980-ban elektromos világításra cserélték, kiderült, hogy a szerkezet az eltelt évtizedek alatt egyszer sem szorult javításra.

A biztonságosabb gáztárolást Dalén az AGA-masszával valósította meg. Mivel az acetilén robbanásveszélyes gáz, olyan porózus anyagot fejlesztett ki, amely képes volt magába szívni és biztonságosabban tárolni a gázt a palackokban. A korabeli anyag összetételében azbeszt is szerepelt.

Végül fontos megemlíteni a Dalén-keverőt is, amely a nyílt tengeri világítótornyok fényerejét növelte: az acetilént és az oxigént megfelelő arányban keverte, a keverék pedig egy izzóharisnyát hevített fel, amelyhez lencserendszer kapcsolódott.

Dalén találmányainak nemzetközi jelentőségét jól mutatja az 1912-ben kapott megrendelés: az AGA berendezéseit választották a Panama-csatorna világításához. A csatornát 1914-ben nyitották meg, és a 35 világítótornyot Dalén találmányaival szerelték fel. Az áttörést ez a megrendelés hozta el, ezt követően az AGA világítótornyai világszerte elterjedtek.

A baleset, amiben elvesztette a látását

1912. szeptember 27-én Dalén azt vizsgálta, hogy a felhevített gázt tartalmazó palackok mekkora nyomást képesek elviselni, amikor az egyik palack felrobbant. Hosszú ideig lebegett élet és halál között, és elveszítette a látását.

A Svéd Tudományos Akadémia pár héttel a baleset után Dalénnak ítélte a fizikai Nobel-díjat. A hivatalos indoklás szerint a világítótornyok és bóják gáztárolós megvilágításához használt automatikus szabályozók feltalálásáért kapta. A korabeli döntés hátteréről keveset tudunk, de sokan úgy vélik, hogy a súlyos sérülése is szerepet játszhatott benne.

AGA – A világítótornyoktól a konyháig

Dalén a baleset után sem vonult vissza. Az AGA-tűzhely találékonyságából és felesége iránti szeretetéből született. A családi történet szerint jobb főzési módot akart kitalálni feleségének, Elmának. Az akkori nyílt lángú tűzhelyek balesetveszélyesek és időigényesek voltak, használatuk állandó figyelmet igényelt. Dalén olyan megoldást keresett, amely egyenletes hőt ad, és nem követeli meg, hogy a felesége egész nap a tűzhely mellett álljon.

Az öntöttvas kiváló hőtároló képességét kihasználva így készült el 1922-ben az AGA-tűzhely, amellyel a főzés biztonságosabbá, könnyebbé és természetesebbé vált. A masszív öntöttvas szerkezet hosszú időn át egyenletes meleget adott. Több sütőtere és főzőfelülete különböző hőmérsékleten működött, így egyszerre lehetett sütni, főzni és melegen tartani az ételeket.

Az AGA hamarosan sokkal több lett egy praktikus konyhai eszköznél: különösen a brit vidéki konyhák ikonikus darabja lett. A mai öntöttvas, hőtárolós AGA tűzhelyeket Angliában, kézzel, egyedi megrendelésre gyártják.

Gustaf Dalén az optimista feltaláló

Dalén nemcsak feltalálóként, hanem a nehézségekhez való hozzáállásával is emlékezetes maradt. Balesete után egy egészen rövid ideig volt depressziós. Az 1930-as évek elején, a svéd gazdasági válság idején apró kitűzőket készíttetett ezzel a felirattal: Var optimist! – Légy optimista! A történet szerint, ha valakit panaszkodni hallott, elővett egy kitűzőt, és feltűzte az illető ruhájára. Ő maga is viselte.

Optimizmusa mellett a sebessége is kiemelkedő volt. Gyorsan gondolkodott, gyorsan beszélt, gyorsan cselekedett és gyorsan hozott döntéseket. Az AGA vezetőjeként az asztalán egy tábla volt a „Csináld most!” felirattal.

Dalén 1937. december 9-én, 68 évesen hunyt el Lidingöben, Stockholm közelében. Élete során mintegy száz szabadalmat jegyeztek be a nevére. Ma a svédországi Stenstorpban, a régi bíróság épületében működik a róla elnevezett Dalén Múzeum, amely életét, találmányait és az AGA történetét mutatja be.

Forrás: ITT és ITT és ITT és ITT és ITT és ITT