Ma már nem csupán az elfoglalt emberek problémája, hogyan válasszák külön a munkát az otthontól, a karriert a családtól, a gyerekekkel való törődést, a velük eltöltött időtől. Nyáron sem könnyebb a helyzet. De máskor sem késő az életünk lagomizálására.

Svédország a szélsőségek hazája. Miközben a téli zord sötétség egy örökkévalóságnak tűnik, addig a nyár derekán a nap alig nyugszik le. A sűrű, gyéren lakott erdőségek kősziklákkal övezett tavaknak adnak otthont, de a nagyvárosokban is elérhető közelségben van a természet. Mondhatni karnyújtásnyira. A svédek bárhol élnek, könnyen ki tudnak mozdulni, hogy ne a négy fal között legyenek. És feltöltődjenek a mindennapokban.

A lagom szerinti gondolkodás egy része, a munka és a magánélet egyensúlyának a megteremtése. A munka és szabadidő lagom-egyensúlyát az a svéd hagyomány is támogatja, hogy az ország nyáron gyakorlatilag leáll, a legtöbben legalább négyhetes egybefüggő nyári szabadságot vesznek ki. Amit, mi magyarok ha így nem is tehetünk meg, az egyensúly megteremtésére akkor is van lehetőségünk. Megmutatjuk, hogyan teremtsünk egy egészségesebb középpontot, miként lagomizáljunk.

Lagomnyi pénz?

A svéd emberek többsége igen jó körülmények közt él, és élvezi az egyensúly áldásait az ingyenes oktatástól az újrahasznosítás jól kidolgozott rendszeréig. A boldogságkutatók szerint is a pénz az, ami boldoggá teszi az embert – de csak egy bizonyos fokig.

Ha szegények vagyunk, a pénz valóban hozzájárulhat a boldogságunkhoz – viszont ha már jól élünk, a még több pénz nem tesz minket még boldogabbá. Vagyis a lagom mennyiségű pénz éppen elég: azon túl a boldogságunk szintjét már más tényezők határozzák meg. Hogy mi minden, az tőlünk is áll.

Az egyensúlyhoz lagomizáljunk

A lagomizálás része, hogy világosan lássuk, mennyire vagyunk egyensúlyban önmagunkkal. Mi az, ami jó nekünk és mi az, ami nem jó nekünk.

A lagom könnyen behív ehhez eszközöket, mint például a kognitív viselkedésterápiát. A mérlegeléshez pedig nem kell más, mint egy toll és egy papír, amin mérleget írunk.

Az üres papíron húzunk középen egy függőleges vonalat a lap aljáig. Lagomizáljunk, a bal oldalra írjuk fel azokat a dolgokat, amelyek elengedhetetlenek a boldogságunkhoz. Ezek lehetnek kis dolgok, mint elmenni sétálni a parkba, élvezni egy találkozót, eljutni a pilates órára, vagy egészségesen étkezni a legtöbbször.

A jobb oldalra írjuk fel azt, ami meggátol abban, hogy boldogok legyünk. Például nyomaszt a rumli a cipős szekrényben, kifáraszt a mindennapi ingázás vagy utálunk mosogatni.

A jó dolgokra teremtsünk időt, a rossz dolgokat pedig próbáljuk át, vagy kiszervezni az életünkben. Szortírozhatjuk a cipőket, lehet nagyobb szekrényünk, vagy még egy a több cipőnek. Az ingázásra megoldás lehet, ha kérünk heti egy home office-ot, vagy olykor kényeztetjük magunkat egy taxival, vagy überrel. A mosogatást is ki lehet olykor hagyni, erre is van megoldás. Más mosogat, vagy nem otthon eszünk. Írhatnánk az eldobható evőeszközök használatát is, de az nem igazán fenntartható, tehát nem lenne lagom, de ünnepnapokon talán ez is megtehető.

Mikor alkalmazzuk a mérlegelést?

Pusztán az, hogy leírtuk, mi a jó nekünk és mi a rossz saját magunknak, segít abban, hogy világosabban lássunk és hamarabb változtassunk azon, amin tudunk. És amin akarunk is, aminek már elérkezett az ideje. Gondolkodjunk el rajta, és ha eszünkbe jut egy-egy megoldás, akkor tegyünk érte, hogy meg is valósuljon.

Akár hetente is ránézhetünk a listánkra és cselekedhetünk. Lagomizáljunk bátran, újra és újra átnézhetjük mi jó a mindennapjainkban és mi nem. Változtassunk bátran a listán, és ne érezzük magunkat rosszul, ha mindig találunk számunkra kevésbé jó vagy rossz dolgokat. Összpontosítsunk arra, hogyan tehetjük azokat jobbá. Illetve összpontosítsuk a jó dolgokra. Szorgalmazzuk azt ami jó. Maradjunk egyensúlyban.

A lagom megközelítése – hogy nemet mondunk akkor, amikor már elég, de nem elégszünk meg a slampos megoldásokkal a könnyebbség kedvéért – azt jelenti, hogy jól csinálni a dolgokat sokkal könnyebb, mint nem jól. S ha ebben mindannyian osztozunk, és csak a valóban fontos dolgokkal foglalkozunk, akkor mindenki jól jár.

Ellenőrizzük az egyensúlyt a munka, a magánélet területén. Adjuk meg a szükséges teret és nyugalmat az öntudatunk számára, és biztosítsunk lehetőséget a változáshoz és fejlődéshez, ha arra van szükségünk. Ne hagyjuk magunkat olyan szituációban hosszú távon, ami nem jó nekünk.

Forrás: dr Arlene K. Unger: Nyugalom, Linnea Dunne: Lagom

Fotó: Michael Fertig