
A legismertebb tények egyike Svédországról, hogy az év nagyobb részében hideg és sötét van – és minél északabbra járunk, annál inkább igaz ez. Ahogy ez fordítva is valós: nyáron minél északabbra vagyunk, annál inkább fényesebbek a nyarak. Gondoljunk a Midsommar – Fehér éjszakák című filmre, hogy mennyire megbűvölte a nézőt is az a már-már misztikus érzés, ami tulajdonképpen a szereplőket hipnotizálta: nincs átmenet a nappalok és az éjszakák között. Svédországban minduntalan vakítóan világos van, míg tart a nyár. Amikor viszont vége van, szinte rögtön fel kell készülni a sötétségre.
Az utazási irodák figyelmeztetni is szoktak: ebben a már-már elviselhetetlen nyáréjszakai világosságban az ehhez nem szokott turista feltehetőleg nem tud majd aludni, így szállást is jó ennek megfelelően választani. Nekem is van ilyen kalandom: az akkor még hatéves fiam annyira nem tudott aludni, hogy az édesapám már szigetelőszalaggal ragasztotta le a falra körbe a sötétítőt, hogy imitálja a gyereknek az éjszakát.
Ám ez az elképesztő világosság szinte rohamléptekkel illan el, ahogy vége van a nyárnak, és a svédekre az ősz drasztikus gyorsassággal köszönt be. Ennek sebessége is attól függ, mennyire vagyunk északra. A svédek ehhez idomulva igyekeznek az utolsó pillanatig minden fényt magukba szívni, amíg csak lehet. Teszik ezt tudatosan vagy tudattalanul. Szinte mindegy, én úgy fogalmaznék: a vérükben és így a szokásaikban megkérdőjelezhetetlenül ott van, hogy a fényt meg kell ragadni.

A svédek tehát megtesznek mindent azért, hogy érintkezzenek még a napfénnyel, feltöltődjenek D-vitaminnal, energiával, életszeretettel, míg be nem köszönt a hosszú, zord és sötét tél. Hiszen tudják, idővel akár szorongani is elkezdhetnek, amit nagyon szeretnének elkerülni.
Így pedig anélkül, hogy ezen különösebben gondolkodnának, felkerekednek iskola vagy munka után, és a hétvégéken is. Kimennek a természetbe, piknikeznek, grilleznek a szabadban, nagyokat sétálnak, túráznak avagy különféle szabadtéri sportokat űznek. És tudjuk, akár a nekünk már jéghidegnek számító vízben is szívesen megmártóznak. Továbbá összekötik a kellemest a hasznossal: fogják a kosarukat és kimennek bogyót és gombát szedni. Hiszen szabadon tehetik.

Ez a kacifántosnak tűnő szó azt jelenti, hogy mindenkinek van joga, lehetősége, szabadsága arra, hogy használja, javára fordítsa a természetet bárhol, még a magánterületeken is. Mit jelent ez pontosan? A lényege, hogy bárki szabadon barangolhat a svéd természetben. Gyűjthet virágot, bogyókat és gombát – mindaddig, míg ezzel nem zavar meg másokat és nem okoz kárt.
Az allemansrätten jog, egyik leggyakrabban gyakorolt formája az áfonyaszedés és a gombászás. A svédeket már óvodáskoruktól tanítják megkülönböztetni az ehető növényeket a mérgezőktől, a különféle bogyós termések, gyógynövények és gombák felismerésére. A svampplockning egy mélyen beágyazott őszi rituálé Svédországban. Az ősz bőséges termést hoz: alma, szeder, áfonya, gomba, magok és diófélék – ezek adják az évszak gasztronómiai alapját. Augusztus–szeptemberben az ízletes vargányának, a barna érdestinórunak és a galambgombáknak van ideje, míg késő ősszel a tölcséres rókagombának és a fekete trombitagombának.
A svédeknek fontos az étkezésben a lagom elv, a szezonalitás és az egyszerűség – kifejezetten örülnek, ha helyi ízeket ehetnek, hiszen az év nagyobb részében az alapanyagok túlnyomó részét kénytelenek külföldről importálni.

A lagom szemlélet az otthonaikban is működik. Míg a nyár a szabadtéri életről szól, az őszi-téli hónapok a beltéri hangulatra szorítkoznak, annak ellenére, hogy a svédek a hidegben is „könnyen” feltalálják magukat, élen járnak a téli sportok űzésében. De mivel tudják, a tél megviselheti őket, igyekeznek az otthonukat felkészíteni a sötétségre és a hidegre. Ami rohamos tempóban érkezik hozzájuk.
Így már kora ősszel előveszik a gyertyákat (a hagyományos mellett terjedőben vannak az elektromos változatok), más puha világításokat, például a LED-lámpákat, plédeket, pokrócokat, puha párnákat, szőnyegeket. Ezekhez mélyebb árnyalatú, természetes színeket, nehezebb anyagokat vesznek elő. A természetközeli földszínek a bézs, a bordó és a barna mellett az okkersárga, a narancs, a burgundi, továbbá a sötétzöld és kék is megjelenik. De kerülik a szürkét és a feketét.
Átadják magukat a különféle rituáléknak, amelyek közül több is a gasztronómiához kapcsolódik. Ilyenek a tematikus fikák, amikor egy bizonyos süteményt vagy kávéfajtát kínálnak. És nem, továbbra sem illik az utolsó süteményt elvenni a tálcáról, mert az nem lagom. A péntek esték újra számításba kerülnek, amikor kényelembe vágják magukat, tacoesteket tartanak, ez az úgynevezett fredagsmys, amiről sokszor írtunk a magazinban.
Bár a svédek gyakran nyáron is gyújtanak gyertyát, ősszel egyre gyakrabban teszik – otthonokban, irodákban, kávézókban és éttermekben, hogy meleg fényt adjon a sötétebb szobáknak. Az ablakokban is megjelennek a fények: álló vagy függő lámpák, gyertyaívek díszítik az ablakokat, hogy melegséget sugározzanak a járókelők felé, és a bentiek úgy érezzék, még besüt a nap.
A lagom nem trend, hanem egy egész éves ritmus, aminek az ősz az egyik legszebb fejezete: nem a sötétség elleni harc, hanem a hozzá való fokozatos alkalmazkodás.
Fotó: Maskot Folio/Imagebank.sweden.se



Vidd haza a svéd hangulatot.
Egy egyszerű, szép bögre – pont annyi, ami elég.
Lagom Neked a mindennapokban.