A kaporillatú rákpartikon vannak elengedhetetlen dekorációs elemek. A homár, a nap motívumai és a piros szín mindenütt ott vannak. A terítőn, a székpárnákon, a papírpoharakon és tányérokon, a szalvétákon és a svédeken. A felszabadult, vidám hangulathoz nemcsak a stampedlik tesznek hozzá.

A svéd ünnepekről szóló cikkeinkből rendre kiderül, hogy a svédek nem tréfálnak: odateszik magukat a hangulatért. A nyár elején, a nyárközépi midsommaron és a nyár végén is, a rákfesztiválokon. Mindkettőt a szabadban töltik, és mindkettőnek megadják a módját. Midsommaron elengedhetetlenek a virágkoszorú és az eper, a rákfesztiválon pedig a rák és a papírcsákó.

Az augusztusi estéken mindenki papírcsákót visel a fején, és előkét a nyakába akasztva a mellkasán – akkor is, ha mindenki nevetségesen fest tőle, hiszen pont így mókás az egész, ettől van a fesztivál. A roskadásik terített asztalon, a kaporillatú főtt rákhalmok között homármotívumos papírtényér, pohár és szalvéta sorakozik, piros papírlámpások világítanak, bármerre nézünk, rákmintákat látunk a lufikon, a terítőn, a széktámláján, a kancsókon. Lehet, még a szedőkanál fogója is rákolló formájú.

Vicces papírcsákóban fesztiválozni

Míg mi, magyarok a Szigeten kezdjük az augusztust vagy valamelyik lecsófesztiválon, addig a svédek akár több rákfesztivál-partin is részt vesznek. Tartják a családok, a különféle baráti társaságok, piacok, éttermek, kisebb és nagyobb szállodák tematikus hétvégéin is szerepel a kräftskiva vagyis a rákfesztivál – mindenütt az elmaradhatatlan papírcsákóval. Szinte kötelezőek a rákfesztiválra, a kräftskiva egyik jellegzetessége éppen ez a kissé abszurd, játékos hangulat. Egyszerű hozzávalók a jókedvhez.

A kräftskiva vagy kräftfest, magyarul rákparti vagy rákfesztivál szezonja augusztus elején kezdődik és általában szeptemberig tart. Nincs rá konkrét dátum; akkor tartják, amikor éppen össze tudja hozni a családot, a baráti társaságot. Amit nagyjából tartanak, az az, hogy igazodnak a történelmi hagyományokhoz, a novembertől augusztus 7-ig tartó egykori rákhalászati tilalomhoz, és így augusztus 8-tól kezdik a rákpartizást, de az is előfordul, hogy július végén már belecsapnak a ráklecsóba. Ehhez igazodnak az áruházak, piacok, bisztrók, éttermek, hotelek, strandok rákparti kínálatai is.

Amióta először megjelentek a rákpartira készült dekorációk az üzletekben az 1990-es években, azóta nem kérdés, hogy hozzátartoznak a hangulathoz ezek a kiegészítők. A kínálat évről évre bővül: az elsők között voltak a lámpások és lampionok, majd érkeztek a tányérok, különféle méretű papír- és tartós műanyag poharak. Ma már vannak szívószálak, terítők, székpárnák, lufik, kerti díszek, konfettik, rákjelmezek, ruhák és sapkák – pirosak, tengerkékek, fehérek, sárgák, oikrák-, homár-, kagyló-, tenger-, citrom-, nap- vagy holdmotívummal – és természetesen a fejdíszek és papírcsákók sem maradnak el.

Rákparti a szabadban – az esőre is felkészülnek

Ha az időjárás engedi, és nem mossa el az eső a partit, akkor igyekeznek a svédek a szabadban fesztiválozni. Teraszon, erkélyen, parkban, a hétvégi házban, a tengerparton, a tóparton, ahol kempingasztalokat és székeket állítanak fel. Az is gyakori, hogy erre az alkalomra bérelnek telket, házat a svédek. Vannak, akik elmennek egy rákfesztivál hétvégére egy hotelbe, vagy több alkalommal is eltöltenek egy-egy tematikus ebédet vagy vacsorát egy étteremben, ahol svédasztalról svédasztalra válogatnak a különféle rákos, tengeri herkentyűs ételek közül. Sokaknak megvannak a maguk bevált helyeik, és már hetekkel előre asztalt foglalnak. A legtöbben több rákpartira is elmennek, oda-vissza hívják meg egymást az emberek.

Bárhová mennek az országban, mindenhol találnak valamilyen rákfesztiváli kínálatot. A rákevés nem szól másról, mint a rákról. Az asztalnál nincsenek komoly témák, csak nagy nevetések, amelyekhez a pálinkák, a sörök és a borok bőven hozzáadnak. Elmaradhatatlanul éneklik a fogyasztás emeléséhez a pálinkás dalokat. A rákfogások között különféle snackeket fogyasztanak.

Nekünk ebben a 30–40 Celsius-fokos melegben elképzelhetetlen, de ilyenkor Svédországban akár már hűvős is lehet. Igaz, az ital bőven melegíti a fesztiválozókat, de az esős, szeles időre is felkészülnek. Szabadtéri fűtőpaneleket, sátrakat, sátortetőket szereznek be, gyakran mobil padlóburkolatot terítenek az asztal és a székek alá.

Papírcsákó és szürcsölés

Aki már kóstolt, evett rákot, pontosan tudja, hogy minden falat számít. Egy rákban nagyjából 10 –15 gramm rákhús van, amit el kell tudni érni. A svédek úgy tartják, rákevés közben nyugodtan felejtsünk el mindent, amit eddig az asztali illemszabályokról tanultunk. Mert egy igazi rákimádó nem kertel, és szégyenkezés nélkül hangosan szívja, szopogatja, szürcsöli a rákot a fejénél, mert ott a legfinomabb. Kézzel esznek. Aki etikett szerint helyesen szeretné enni a rákot, az szinte visszatetsző. Nagyjából olyan ez, ahogyan a magyar is kenyérrel tunkolja ki a paprikás után a borácsot. Ezért a papírcsákó, ennél nevetségesebb már úgysem lehet senki.

Azért is papíralapú a tálalás, mert a rák nagyon ragadós étel, a környezetvédelem inkább szól az eldobható megoldásokért, a túl sok víz és mosogatószer használata helyett – ez így észszerűbb, mondhatni lagom. Ahogyan az is, hogy ezeket a fesztiválokat gyakran közösen dobják össze a rokonság, a barátok, a szomszédok – mindenki visz valami hagyományos fogást a megszokott formában vagy éppen újragondolva.

Fotó: Tina Stafrén/imagebank.sweden.se