A svédek életfilozófiájának egyik alappillére a „lagom” – ezt a svéd kifejezést leginkább az „éppen elegendő” vagy „mértékletes” fogalmával lehet lefordítani. Ez az egyensúlyra törekvő hozzáállás nemcsak az életmódjukban, hanem a társas érintkezésükben is megjelenik, különösen akkor, ha ismerkedésről és hétköznapi beszélgetésekről van szó.

Közeledik a tavasz, de a svédek most sem lesznek beszédesebbek, mint télen voltak. Erre nekik nem elég a napsütés. Beszélgetés helyett inkább cselekszenek, ahogy eléri a nappali hőmérséklet az 5 fokot, elteszik a korcsolyát, a sílécet és előveszik a kerékpárokat és a csónakokat. Irány a természet!

Társalgás lagom üzemmódban

A svéd kultúrában a kommunikáció gyakran visszafogottabb, udvarias, de kevésbé harsány, tolakodó, mint például nálunk, vagy a még délebbi országokban. Nincs is sok kedvesnek és udvariasnak mondható kérdésük, mint az olaszoknak vagy a spanyoloknak arra, hogy elindítsanak egy beszélgetést. Ennek több oka is van.

Az egyik legfontosabb a személyes tér tisztelete. A svédek nagy hangsúlyt fektetnek a magánszférára. Ezért az ismerkedés kezdetén a beszélgetések felszínesebbek és távolságtartóbbak lehetnek, amíg ki nem alakul az emberek közötti bizalom. Amire kevés esélyt adnak. És még a bizalom kialakulása után is kerülik a „felesleges” beszédet. A svédek általában nem szeretik a túlzottan hosszú, ömlengős cseverészést. Az információt lényegre törően, világosan és tényszerűen közlik, és elvárják, hogy a másik fél is így tegyen. Nem bonyolítják a dolgokat.

Ehhez társul a konfliktuskerülő magatartásuk is. A svédek kultúrájában az egyensúly és a harmónia megőrzése kulcsfontosságú. Ezért gyakran óvatosak a véleménynyilvánításban, főleg ha az ellentmondásos témákat érinthet. Nem szállnak be felesleges vitákba. Idegenként ez tűnhet úgy, hogy nincs véleményük, vagy van, ám nem velünk akarják megbeszélni – de valójában ez pont fordítva van. Saját magukat és másokat tisztelnek meg azzal, ha csendben maradnak, ez a társalgás lagom üzemmódban.

Miért nem bezsélgetnek a svédek?

Amíg egyes kultúrákban a csend kellemetlennek tűnhet egy beszélgetésben, Svédországban teljesen normális, hogy a beszélgetések közben szünetek keletkeznek. Ez a fajta csend nem kínos, hanem a gondolkodás lehetőségének a megteremtése, és a másik tiszteletének jele. A beszélgető partnerek hagynak időt és teret egymásnak arra, hogy átgondolják, mi hangzott el, mit mondott a másik, mit éreznek.

Találkozáskor megkérdezik udvariasan egymástól, hogy érzik magukat, de nem merülnek el annak kivesézésében, ha egyikük azt válaszolja, hogy nem olyan jól, vagy éppen meg van fázva. Ilyenkor egyszerűbb témára térnek át, olyanra, amivel nem tűnnek érdektelennek, durvának, de amivel hamar véget tudnak vetni a beszélgetésnek, hogy ne terheljék azt, aki éppen nincs jól. Nem kell megmagyarázni egymásnak, ha valami gonduk van, bántja őket valami, lelki vagy testi fájdalmunk van.

Eleve a svédek kerülik egymást, az ismerősök, ha csak nem barátok, és nem előre megbeszélték, inkább nem ülnek le egymás mellé a buszon, a metrón vagy a vonaton, nem parkolnak egymás mellé a távoli ismerősök még akkor sem, ha látszólag ugyanabba a moziba mennek, nem állnak egymás mögé a sorba a pénztárnál és nem öltözködnek egymás mellett a kondi teremben. Kerüli a számukra feleslegesnek tartott udvarias beszélgetéseket, kapcsolódásokat.

A svéd társalgás akárcsak a formatervezési örökségük, szigorúan minimalista, funkcionalista szellemiséget követ. A lakásból is csak azután jönnek ki, miután a kukucskálóból meggyőződtek, hogy „tiszta a terep”, senkivel nem futnak össze a lépcsőházban – bármit megtesznek, hogy ne kelljen a szomszéddal „feleslegesen” bájcsevegniük.

A természetes csend

Svédországban a beszélgetés hamar kifulladhat, ha már az összes releváns információ elhangzott. Ha nincs több új vagy hasznos információ a beszélgetésben, a svédek nem érzik szükségét a felesleges szócséplésnek. Egyszerűen elhallgatnak és élvezik a csendet. Feldolgozzák az elhangzottakat, vagy csak befelé, magukra figyelnek.

Ez a csend attól is hamar beállhat, hogy a távoli ismerősök nem osztanak meg személyes dolgokat egymással. Mivel a svédek óvatosabban nyílnak meg, egy távolabbi ismerőssel való beszélgetés ritkán mélyül el spontán módon. A svédek udvarias beszélgetéseinek van egy természetes határa: ha az időjárásról, a közlekedésről és az aktuális (nem politikai, gazdasági és egyéb fajsúlyos) aktuális eseményekről már szó esett, akkor a beszélgetés egyszerűen befejeződik. Lezárul, és nem kezdenek el akármiről és bármiről tovább csevegni.

Azaz a távoli ismerősök között a beszélgetés könnyen abbamaradhat anélkül, hogy az kínosnak tűnne, vagy bármelyik fél rosszul érezné magát, ha nincs közös téma vagy érdeklődési kör.

A svédek beszélgetési stílusa tükrözi a lagom filozófiát: nem túl sok, nem túl kevés, hanem pont elegendő. Ez a megközelítés lehetőséget ad arra, hogy a társas érintkezések nyugodtak és kiegyensúlyozottak maradjanak. Ez egy beszédesebb, közvetlenebb kultúrából érkezőnek olykor távolságtartónak, rövidnek és így bántónak tűnhet.

Azonban, ha valaki türelmes és megérti ezt a kulturális sajátosságot, idővel mélyebb és tartalmasabb kapcsolatokat alakíthat ki a svédekkel. Addig pedig megúszhat jó pár kínos beszélgetést-hallgatást, nyűgös eszmecserét, vitát. A társalgás lagom üzemmódban nem feltétlenül rossz – talán csak hozzáállás kérdése. Néha talán nem is ártana, egy kis lagom-csend.

Fotó: Getty Images